ALAPSZABÁLY ADATLAP FÓRUM GY.I.K. VENDÉGKÖNYV KAPCSOLAT

Létkérdés

A LÉTKÉRDÉS 1991 óta megjelenõ, idõszakos, társadalompolitikai és érdekvédelmi lap. Felelõs kiadó Bányai Péter Mihály (Kiadó: BPM által vezetett civil szervezet, 1991- a Jogvédõ Liga, 1995- a Jogvédõ Egyesületek Szövetsége, 1999-tõl a Társadalmi Konföderáció)
A lap a mindennapok fontos eseményeivel, ügyeivel szolgálja az olvasót, miközben kritikusan számol be a kormányzat (esetenként egy-egy önkormányzat) munkájáról, bemutatja a �harmadik szektor� képviselõit, és az EU-csatlakozás óta kitekint Európára is.

Rovatok:
Címlap: Fotók - tartalom, (szalaghirdetés)
2. Aktuális (interjú egy érdekes emberrel, közéleti személyiséggel)
3-4. Házunk tája (egy önkormányzat hírei, interjúval)
5. civil-világ (egy civil szervezet tevékenységnek bemutatása)
6. �U � hírek, tudósítások
7. vállalkozók oldala (iparkamarai, és céghírek, és/vagy egy PR-cikk)
8-9. Belpolitikai interjú
9. Élettér � a környezetvédelem oldala
10. Talpig civil! (egy civil személyiség bemutatása)
11. Vezércikk (a mindennapok fontos ügyei), és rövid hírek
12. Pénzügyeink � aktuális, �zsebbe vágó� rendeletek, statisztikák, elemzések
13. Humor, rejtvény, nyereményjáték
14. Rövid hírek
15. Hirdetés - Impresszum
16. Képriport vagy hirdetés

Méret: A/4; 16 oldal
Példányszám: átlagosan 12 ezer
Terjesztés: civil szervezeteknél elhelyezve (terjesztõ a mafél)

Impresszum:
LÉTKÉRDÉS - társadalompolitikai - érdekvédelmi lap, kiadja az ÉTOSZ megbízásából a TölgyPress Kft. Felelõs kiadó/szerkesztõ: Bányai Péter Mihály 06-20-333-5428; civilia1@enternet.hu
* Tördelõ: Jován László 06-30-966-8079, * Hirdetésfelvétel: Kozma Kriszti 06-70-703-9411 Terjesztõ: Kozma Zoltán 06-70-703-9412

Társadalompolitika

Emberközelben… Dr. Lamperth Mónika miniszter asszony


- Családanyaként hogyan éli meg a mindennapjait?
- Miniszteri programom minden nap nagyon sûrû: percre pontos forgatókönyv szerint teszek eleget a teendõimnek. Ezt a napirendet nehéz összeegyeztetni a család életében rám háruló feladatokkal… Általában a hétvégét töltjük – lehetõség szerint – együtt. Akkor szívesen fõzök, de annak még jobban örülök, ha sikerül közös elfoglaltságot szerveznünk. Nagyon hálás vagyok édesanyámnak és férjemnek, akik mindenben támogatnak és az otthoni feladatok zömét is magukra vállalják.
Szerencsére gyermekeim már szinte felnõttek, így azt is tudomásul veszem, ha nem velünk akarják tölteni a szabadidejüket.
- A miniszter asszony legkedvesebb idõtöltése?
- Szívesen olvasok, leginkább történelmi és szociológiai tárgyú könyveket. A modern és a klasszikus zene egyaránt kikapcsol és megnyugtat, kiváltképpen a szimfonikus zene.
- Nagyon elfoglalt, ezért megkérdezzük, hogy jut-e ideje színházlátogatásra, sportolásra?
- Természetesen jóval többet szeretnék koncertre, színházba járni, mint ahogy tehetem, de törekszem arra, hogy Magyarország kulturális életérõl is naprakész ismeretekkel rendelkezzem. Soha nem titkoltam, hogy lokálpatrióta vagyok, ezért különös gondot fordítok arra, hogy Kaposvár mûvészeti életérõl tájékozódjam.
A sport területéért is felelõs miniszterként szinte „munkaköri kötelességem” volt, hogy magam is példát mutassak: korábban évekig röplabdáztam, versenyszerûen atletizáltam. Mára a jóval kötetlenebb kerékpározás maradt meg rendszeres családi idõtöltésként, telente pedig pár napra a hegyekbe utazunk, síelni.
- A civil szervezetek munkája mennyire segíti az Ön tevékenységét?
- A Minisztériumok és azok szervezetei tevékenységükben széles körûen támaszkodnak a civil szervezetekre. Számos civil szervezetet vontunk be például az Új Magyarország Fejlesztési Terv operatív programjainak, akcióterveinek társadalmi egyeztetésébe. Kiemelt partnereink a civil mentõszervezetek, melyek több ízben bizonyították szakmai hozzáértésüket itthon és külföldön is. A tavaly márciusi-áprilisi árvíz idején például 25 civil mentõszervezet 260 tagja segítette a katasztrófavédelmet a védekezésben, a veszélyhelyzet kezelésében. Feladataink ellátásában jelentõs partnereink a polgárõrszövetség, számos emberjogi és roma szervezet, sportegyesületek, önkéntes tûzoltó szövetségek, lakásszövetkezetek és hosszan sorolhatnám, hisz civil partnereink száma a másfél százat is meghaladja.
Jómagam is kezdeményeztem már civil szervezõdést: a „Nõk Kaposvárért” Egyesület 11 évvel ezelõtt alakult. Tevékenysége középpontjában - az esélyegyenlõség, az érdekképviselet mellett - a karitatív akciók állnak, pl. az évente megrendezett „Õszi virágcsokor” elnevezésû ünnepség és a karácsonyi ajándék-mûsor lett a legnépszerûbb rendezvény. Az „Õszi virágcsokor” 1300-1600 nyugdíjast köszönt minden alkalommal, a karácsonyi akció pedig évente kb. 1500 rászoruló családot ér el.
Visszakanyarodva a konkrét kérdésre, egy-egy döntésem elõtt feltétlenül tájékozódom a megfelelõ társadalmi szervezet álláspontja felõl, mert a helyes döntést ez segíti. Munkám során mindig figyelembe veszem a civil partnerek véleményét, jelzéseit.
Meggyõzõdésem, hogy demokráciánk csak akkor teljesedhet ki, ha az állampolgárok szervezõdéseinek véleményét figyelembe vesszük, a gyakorlatban valósul meg a civil kontroll a kormányzati munka fölött.
- A vidékre mennyire jellemzõ, hogy a civil aktivisták részt vállalnak abban, hogy tevékenységükkel segítsék a fellendülést?
- A folyamat elindult és szélesedik, ami nagyon biztató. A települések, kistérségek meghívásainak eleget téve mindenütt ezt tapasztalom, bár konkrét adatok nincsenek birtokomban. A civilek felelõssége láthatóan egyre nagyobb településük jövõjének alakításában, itt tehát az ideje annak, hogy nagyobbak legyenek a lehetõségeik is. Hogy mit kínálunk a civileknek? Függetlenséget és partnerséget.
A jövõben például a reprezentatív civil szervezeteket is be kívánjuk vonni azon jogszabálytervezetek elõkészítésébe, melyek elõsegítik az önkormányzatok és civil szervezetek közötti kapcsolatok bõvítését, a civil szervezetek feladatellátásba történõ bevonását. Ezen túlmenõen segíteni kívánjuk a már létrejött együttmûködések fejlesztését, a bevált módszerek terjesztését.
- Hogyan látja a civil szervezetek jövõbeli szerepét a társadalomban?
- Nálunk a civil tudatosság még jócskán elmarad az EU országokban tapasztalt aktivitástól, bár a felzárkózás e téren is tapasztalható. Lényegesnek tartom ebben a helyzetben a civilek tevékenységének ösztönzését, kiemelt támogatását, mert az önálló, a társadalomra nézve hasznos kezdeményezések egyelõre így vihetõk sikerre. Megjegyzem, napjainkban még az unió országai is támogatják a civil szervezetek mûködését, bár általános törekvésük, hogy a szervezetek erõsödésével fokozatosan megszüntessék azt. A jövõ útja, hogy a magán- és gazdasági szféra biztosítsa a civilek számára a megfelelõ mûködési feltételeket.
Kormány célja, hogy megtartsa a nemzetet az európai társadalmi fejlõdés útján, amely az állampolgári szabadság, az állampolgári egyesülések, az önszervezõdés kiteljesedésének útja. Az országot elsõsorban az embereknek, a civileknek kell építeniük és nem a politikusoknak. Az õ elképzeléseiknek kell érvényesülniük a döntésekben, melyekre folyamatos rálátásuk, beleszólásuk kell, hogy legyen. A civil társadalomnak olyan alapot kell képeznie, melyre a kormány tevékenysége épül, ezért törekszünk arra, hogy intézményesítsük a kormányzati és helyi hatalom feletti civil ellenõrzést.
Dr. Lampert Mónika a Szociális és Munkaügyi Minisztérium miniszteri posztjának betöltésére kapott az elmúlt idõszakban a kormánytól megbízást, amelyhez gratulálunk, és sok sikert kívánunk építõ munkájához.
2007.május

A demokrácia egyik legfontosabb pillére az erõs civil társadalom
interjú Kovács László EU Biztossal

-Hogyan látja a civil szervezetek szerepét az európai döntéshozatali folyamatban?

-A demokrácia egyik legfontosabb pillérének tekintem az erõs civil társadalmat és a civil társadalmakat aktívan képviselõ szervezeteket. Ez a felfogás a meghatározó az Európai Unióban is.
Az Európai Unió régi tagállamaiban a civil szervezetek hagyományosan jelentõs szerepet játszanak, de növekszik a súlyuk az új tagországokban is. Uniós szinten egy jelentõs intézmény, az úgynevezett Gazdasági és Szociális Bizottság az, amelyik a civil társadalmat képviseli. A bizottság tagjait a tagállamok delegálják, közöttük ott vannak a munkavállalói és a munkaadói szervezetek, valamint a különféle civil szervezetek képviselõi. A Bizottságnak minden gazdasági és szociális kérdés eldöntésénél véleményezési joga van. Az intézmény fontosságának megfelelõen megbízatásom kezdete óta szoros kapcsolatra törekszem velük, fontos szövetségesnek tekintem õket úgy az adó, mint a vámpolitikai kérdések területén kidolgozott javaslataim elfogadtatásában. Azt is fontosnak tartom, hogy a tagállamokban – így Magyarországon is – a civil szervezetek vállaljanak szerepet az állampolgárok uniós ismereteinek a bõvítésében.

- Segítheti-e hazánk Európai Uniós tagsága a családok jobb, biztonságosabb megélhetését?

A Magyarországnál jóval kisebb Írország több, mint 30 évvel ezelõtti csatlakozásakor Európa egyik legszegényebb országa volt. Mára, a legfejlettebbek, leggazdagabbak sorába emelkedett. Ez a példátlan fejlõdés az Uniós tagsággal járó elõnyöknek és természetesen az ír lakosság munkájának köszönhetõ. Az uniós csatlakozással Magyarország elõtt is megnyílt a lehetõség a gyorsabb fejlõdésre, az ipar, a mezõgazdaság, a közlekedési hálózat korszerûsítésére, a vidék fejlesztésére, végsõ soron a családok, az emberek életkörülményeinek javítására. 2007 - 2013 között ezt az Európai Unió közös kasszájából Magyarországra érkezõ mintegy 8000 milliárd forintnak megfelelõ összegû támogatás is segíteni fogja

Ön szerint mikor válthatja fel a forintot az euró?

Az Európai Unió szigorú feltételekhez köti a közös pénz, az euró bevezetését az egyes tagállamokban. Ezek között szerepel az alacsony költségvetési hiány, a csökkenõ államadóság és az alacsony mértékû infláció, azaz pénzromlás. Egyszóval, az ország stabil pénzügyi helyzete. A magyar kormány 2006 szeptember elsején terjesztette az Európai Bizottság elé az úgynevezett Konvergencia programot e követelmények elérésére. A program végrehajtása sajnos elkerülhetetlenül megszorításokkal, így áldozatokkal jár, mint ahogy általában kemény erõfeszítések, gyakran áldozatok szükségesek a jó teljesítményhez, az eredményhez, a sikerhez, az élet szinte minden területén. A Konvergencia program szerint Magyarország 2009-re fogja teljesíteni a feltételeket, és a szabályok szerint ezt követõen 2 év múlva nyílik meg a lehetõség az euró bevezetésére. Szeretném hozzátenni: a Konvergencia program eredményes végrehajtása nem csak az euró bevezetése miatt fontos, hanem azért is mert a gazdasági fejlõdésnek és az emberek életkörülményei javulásának elengedhetetlen feltétele az ország stabil pénzügyi helyzete.

2007 május

Az élet által írott könyvek

Dr. Lévai Katalin egész életét feltette, hogy valami olyan dolgot tegyen, amely a Magyarországon élõ szerencsétlen sorsú, hátrányos helyzetû emberekért, családokért, vagy a gyermekekért folytatott küzdelemben példaértékû. Ennek köszönhette, hogy esélyegyenlõségi miniszter volt, ráadásul Magyarország elsõ ilyen minisztere a Medgyessy kormányban. A miniszterséget hagyta itt az európai parlamenti képviselõi mandátumért. Ma az Európa Parlament képviselõje, az esélyegyenlõségért és a kisebbségekért folyó európai küzdelem jeles harcosa. Politikai pályája mellett író, tizenhat kötetet tudhat maga mögött 1996 óta, hogy csak néhányat megemlítsek: Szerepváltozások, A nõ szerint a világ, Pillangóhatás, Táncrend nélkül, Párnakönyv. Hamarosan újabb könyvét mutatja be az olvasóknak ez év õszén jelenik meg a Vörös szõnyeg címû kötete. Az Esélyegyenlõség Alapítvány elnöke volt. Egyetemi tanár, kandidátus. Az MSZP Emberjogi és Gyermektagozatának alelnöke, jelenleg Brüsszelben tevékenykedik.

- Hol tart Európa az esélyegyenlõség szempontjából?
- Az Unióban nincs egységes esélyegyenlõségi politika, mert minden országnak más tulajdonképpen a politikája és ez nem tartozik a közösségi jogalkotás körébe. Az Unió ugyan kimond nagyon sok alapértéket, létrehoz direktívákat, amelyekben rögzíti azt, hogy az esélyegyenlõség kitüntetett szerepet kell, hogy játsszon egy ember életében, kimondja a diszkrimináció tilalmát. Kötelezte az országokat, mielõtt csatlakoztak, hogy hozzanak létre a saját országukban egy Anti-diszkriminációs törvényt. Éppen akkor voltam miniszter, amikor ez a törvény megszületett. Az egésznek a társadalmi vitáját én vezettem le. Ezt a törvényt meghoztuk 2003 végén, 2004 elején, és 2004 májusában beléptünk az Unióba. Én akkor hagytam itt a miniszterséget, s akkor rögtön elsõként, listavezetõként mentem ki az Európai Unióba, s ott is az Emberjogi Bizottságnak és a Jogi Bizottságnak vagyok a tagja. Mindig olyan témát keresek és olyan tevékenységet, amelyek az esélyegyenlõséggel kapcsolatos. Elindítottam az Európai Parlamentben a Roma Fórumot, ami folyamatos együttmûködést jelent a nemzetközi civilszervezetekkel és nemzetközi romaszervezetekkel. Én vagyok az Európai Szocialista Párt Romaügyi szóvivõje, ami új tisztséget jelent. Néhány hónapja lettem erre a feladatra kijelölve, s szeretném, ha az Európai Szocialista Pártnak lenne egy nagyon határozott cigány stratégiája. Ennek a programját szeptemberben hirdetjük meg, aminek több kulcseleme is van.

- Pontosan mit érthetünk ez alatt? - Magyarországon hány roma származású ember él ebbõl, s mit tesz a társadalom értük?

- Hazánkban vélhetõen hatszázezer a roma él. A leggyorsabban növekvõ népesség. A legtöbb gyermek a romacsaládokban születik, tehát várhatóan a számuk emelkedni fog. Azt prognosztizálják, hogy 2050-re már az egymilliót meghaladja ez a szám. Nagyon érdekes a kérdés a származás tekintetében, - mert nem lehet tudni -, hogy tulajdonképpen ki a roma? Aki magáról azt vallja, vagy aki a származása szerint az? Van, aki nem is fogadja ezt el saját magáról, hiába roma a származása. Elég nehéz azonosítani, hogy kinek milyen az identitása. Mi azt mondtuk, hogy az Európai Unióban körülbelül él 10-12 millió roma ember él, akik ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, akárhol élnek. Alapvetõ gond, a szegénység, az aluliskolázottság, a munkanélküliség, a kirekesztés, az ellenük való elõítéletek, amelyek mindenütt érintik õket, akárhol élnek. Kivételt képeznek az utazó népességnek nevezett francia, vagy spanyol romaközösségek, akiket kuriózumnak tekintenek, elfogadnak, és nem bántanak, de õk teljesen elkülönülve, a társadalmon kívül élnek fenn a hegyekben. Vándorolnak, lakókocsikban élnek, megõrizték a hagyományaikat, a nagyon tradicionális közösségi életet, és semmilyen módon nem keverednek. Nem járatják iskolába a gyermekeiket, nem is akarják, maguk nevelik. A francia „utazó népesség”- nek tartja és teljes mértékben békén hagyja õket. Franciaországban, Spanyolországban és Macedóniában fordulnak elõ. Ez egy kicsit más, egy kissé eltér attól a stratégiától, amit mi fontosnak tartunk. Ez az integráció! Úgy gondolom, hogy az európai romaközösség integrálódni akar, amiben a többségi társadalom akadályozza, vagy nehezíti az integrálódást. Ez, amennyire én látom és amennyire a kutatások megerõsítik, úgy tûnik, hogy megegyezik azzal a szándékkal, hogy a többség a gyerekeit iskolába akarja járatni, hogyha ott jól bánnak vele, hogyha ott nem tekintik másnak, hogyha nem akarják berakni olyan iskolákba, ami kisegítõ iskola, mert onnan nem vezet ki az út sehova sem. Ezért az integrálódásnak gondolataim szerint, hogy három fontos alappillére van. Az egyik az oktatás, a másik a foglalkoztatás, a harmadik a részvétel, hogy részt vegyenek a közösségi életben, megjelenjenek a közéletben, vagy a médiában. Nagy örömmel vettem, hogy most van egy roma szóvivõnk. Hihetetlenül jó üzenet számomra, hogy vannak tehetséges romák, akik nagyon sokra vihetik. Ez olyan pozitív üzenet a roma társadalom felé, ami mindenképpen megerõsíti az identitásukat. Ne csak a hagyományos szakmákban, a hagyományosnak vett területeken legyenek sikeresek, hanem olyan területeken, ami nem szokásos. Egyre több roma van az államigazgatásban is. Nagyon régóta mondtam, hogy legyen több roma a médiában is, jelenjenek meg, mint Magyarország arcai. Nem, mint egzotikum, nem, mint kuriózum, hanem, mint normál magyar állampolgár legyenek ott. Ez a mi értékrendünk. Az integráció. Az oktatásban segíteni az integrált oktatás szerint a gyermekeknek, a foglalkoztatásban növelni a romák részvételi arányát és a lehetõségeket, és a részvételt a hétköznapi életben. Ezen az értékrenden alapul a mi politikánk, ehhez nyerünk meg nagyon sok nemzetközi roma közösséget. Nagyon sok emberrel, civil szervezettel dolgozom együtt, akik a legkülönbözõbb országokból érkeznek.

- Egy interjú kapcsán Habsburg György azt nyilatkozta, hogy úgy látja a dolgot, hogy nagyon sok cigány, vagy romaszervezet van, akik tesznek a cigányságért. Hogy látja ezt a kérdést?

- Engem az érdekel, hogyha sok van, akkor abból az a sokból mennyi a hatékony és azok, hogy tudnak egymással dolgozni. Sem soknak, sem nagyon hatékonynak nem találom sajnos õket, de azt kell mondanom, hogy nagyon jól tudnának együtt dolgozni. Ez nemcsak a roma szervezeteknek a problémája, hanem a civil szervezetek, nõi civil szervezetek is pontosan ezekkel a problémákkal küzdenek. Ugyanakkor én azt látom, mintha Magyarországon megerõsödtek volna. Ma már jobban beépült a köztudatba és a közgondolkodásba, hogy a romákkal foglalkozni és törõdni kell, s õk maguk is jobban képviselik magukat.

- Én úgy gondolom, hogy ezeket az elképzeléseket minden fórumon halljuk, ugyanakkor mit tesznek azért, hogy ezt a társadalomban élõ emberek is elfogadják, és úgy lássák, hogy ezeken az embereken segíteni kell, tenni kell értük valamit, mert ez a kirekesztettség még mindig mûködik. Gondolom, nem úgy képzeli el a kormányzat sem, hogy külön cigány iskolákat alapítanak, hogy ne érje sérelem a roma gyermekeket. Hogy lehet tudatosítani a többségi társadalomban ezeket a dolgokat?

- A saját nevemben tudok csak erre választ adni. Azt tudom mondani, hogy rendszeresen végzek közmeghallgatásokat, havonta, vagy kéthavonta, amelyekrõl rendszeresen megjelennek az írásaim. Legutóbb a Nõk lapja hasábjain jelenttettem meg egy cigány fiú esetét, akit nem akart a tanár továbbengedni, hogy továbbtanuljon. A közmeghallgatáson a Fehér házban ez a kisfiú elmondta, hogy szeretne autószerelõ lenni, de a tanár lebeszélte róla és nem akarja, hogy szakközépiskolába menjen.. A közbenjárásunkra a médiába bekerült, megírtam a cikket, bevittem a gyereket a televízióba, elmondta.. ., - már tanul természetesen.

- Az a baj, hogy minden esetben nem fordulhatnak önhöz és akkor mi lesz ezeknek a gyerekeknek, vagy embereknek a sorsa?

- Ha ezt a kérdést egészében véve a politikai elit eldöntötte, hogy prioritásként kezeli, akkor ezért tenni fog és tesz is. De ebben a kérdésben az is sokat jelenthet, és döntõ súlya van, hogy jelenjenek meg a roma származású emberek a közéletben, a médiában, mint ahogy most megjelentek a Cigánykarnevál mûsorának keretében a Margitszigeten, mert ez nagyon jó hatással van a közvéleményre, véleményformáló, nagyon jó üzenet a társadalom felé.

- Hogyan lett mindez az ön szívügye, mert ehhez nagy elhivatottságot kell érezni?

- Én olyan családból származom, ahol mindenki kisebbségi volt valamilyen ágon. A nagymamám olasz volt, a nagypapám pedig zsidó -, mindketten apai ágon. A mamám szerb, a Bácskában éltek. A család szerb nyelven beszélt otthon. Az ünnepeink is a szerb ünnepekhez igazodnak. Én egy olyan házban nõttem fel, - amit szinte mindig megírok -, amely a legutóbbi könyvemben is szerepel, ami egy igazi nyolcadik kerületi lepusztult körfolyosós bérházban van. A lakás meg van a mai mind a mai napig. Gyönyörûen felújíttattam. A függõfolyosó ahol szaladgáltam, s ahol felnõttem, - ahol együtt játszottam a viceházmester gyerekével és a házmester gyerekével és az ószeres gyerekével -, számomra csodálatos. A Bakáts téren jártam iskolába, a kilencedik kerület igazi lumpen környékén, ami tele volt cigánygyerekekkel. A legjobb barátnõm a virágárus asszony lánya, egy pár évvel idõsebb cigánylány volt. Belenõttem ebbe a környékbe és soha nem akarok elszakadni tõle. Ez az inspirációm forrása. Ettõl vagyok én az, aki vagyok. Errõl írok a sokadik alkalommal is a könyveimben. A gyermekkoromból táplálkozom, minden onnan van. Semmi sem ér föl azzal, amit én ott kaptam, abban a házban. Elsõsorban szüleimtõl és a gyerektársaimtól. Ebbõl táplálkozom. Fantasztikus szüleim voltak. Szinte természetessé vált az, hogyha megéhezett valaki, levágtak neki egy szelet kenyeret megkenték lekvárral, hogy egyen. Szegények voltak, de jutott azért erre is. Késõbb, emlékszem, hogy egy cigányasszony kedveskedni akart és sütött nekem egy jó adag tökös-mákos rétest. Amikor felhívtam, hogy megköszönjem, nagyon örült neki, hálás volt, de a szívem szakadt meg, amikor azt kérdezte: - És nem félt attól. hogy koszos volt? Nem féltem, eszembe sem jutott, Jó volt a sütemény, de ez a mondat nagyon megrázott. Megrendített. Miért is lenne koszos valaki, mert cigánynak született? Nem értem és nem is akarom érteni, de megírom örök emlékül a történetet. Ezt a döbbenetes érzést nem lehet elfeledni és elsétálni mellette...
furdy mária
-

Sorsok, sorstalanság

Sorstalanok

Szívet facsaró a látvány. Azt gondolom, hogy sokan elõítéletekkel vannak ezekkel a sorstalan emberekkel szemben. Hogy is ne lennének azok, amikor azt látják, hogy a puszta földön hevenyészve megvetett fekhely bûzös takarói közül kecmeregnek elõ a kora hajnali órákban. Szívszorongató látvány. Az emberi értékek és az emberhez méltó élet elvetése és elvesztése. Az elvesztés is érthetetlen, nemhogy az elvetés. Mi az oka, a kiváltója ennek az életigenlést eldobó, pusztán a tart, ameddig tart az életjelenségnek? Bizonyára nem mindegyikük tehet arról, hogy számkivetetté vált.

Sorsok

Ahogy a Blaha Lujza térre érek, minden délután ott állnak hosszú tömött sorokban, s a legnagyobb hõséget is tûrve várják a fejadagot. Vannak fiatalok és vannak nagyon idõs kinézetûek köztük. Amikor megtudom, hogy éppen alig múlt negyven a borostás arcú férfi, meglepõdök, s még jobban, amikor meghallgatom a történetét. Fogatlan szájából alig érthetõen hangzanak a szavak. A ruha, ami rajta van, egy dohos pince szagára emlékeztet. - Az aluljáróban alszunk, négyen- mondja, s odaint a társai felé, majd kérdés nélkül folytatja a történetet. Az idejébe belefér. - Tudja, valamikor rendezett családi életet éltem. A feleségemtõl elváltam, de nem az én hibámból, s bosszúból kitett a lakásból. Hiába megyek a bíróságra, nem tudnak semmit sem tenni vele, de már nem is érdekel. Eleinte még dolgoztam, csak aztán a fáradtságtól nem tudtam bemenni a munkahelyemre, meg aztán nem is volt rá lehetõségem, hogy normálisan megtisztálkodjak, vagy vasalt ruhát vegyek magamra, így munka nélkül maradtam. Ez egy nagyon kemény világ itt. Tudja, iskolázott ember vagyok, tanítottam egy középiskolában. Magyar szakos pedagógusként dolgoztam. A feleségem egyszer csak azt mondta, vidd a holmidat, nekem már nem kellesz.... Elhallgat, majd mintegy bizonyítás gyanánt belekezd egy versbe. Hallgatom a cigaretta ízû hangot. József Attila Kései siratójára ismerek....Csak nehogy késõ legyen. Azt mondják a magyar társadalomról, hogy tanuljuk a demokráciát. Azt gondolom, hogy a demokráciának alapja, hogy a szólásszabadságon és a pártharcokon kívül megmutassa, azt, hogy központjában az ember áll.
Furdy Mária

Megtisztított Budapest
avagy az igazi megoldás?


Újra a híradások témája, hogy szeretnék hajléktalanmentessé tenni a fõváros közterületeit és a környéki erdõket. A hírrõl és a következményekrõl Dulai Roland lelkészt a Myrai Szent Miklós Keresztény Egyház intézményvezetõjét, egy éjszakai szálló, egy nappali melegedõ valamint három utcai szolgálat irányítóját kérdeztük. A lelkész immár hét éve dolgozik a szociális ellátórendszer különféle szintjein.


- Egy olyan törvénytervezet van készülõben, amelynek alapján júniusig megtisztítják a Budapestet és a város környéki erdõket a hajléktalanoktól. Mi a véleménye az elképzelésrõl?
- Hallottam a dologról. Attól tartok ma nincs olyan egységes szabályozás, amely lehetõvé tenné, hogy a hajléktalanok a közterületekrõl elmenjenek, hiszen mindenkinek joga van ott élni, ahol akar. Az már egy más kérdés, hogy valóban tarthatatlan, ami ma Budapesten történik. A hajléktalankérdést semmiképpen sem drasztikus módon kell megoldani. Az ellátottak részére olyan intézményes kereteket kell biztosítani, amelyek lehetõvé teszik a kiléptetõ formákat, vagyis olyan komplex ellátó intézményeket kell létrehozni, amelyek az alapszolgáltatástól, vagyis az utcai gondozó szolgáltatástól kezdve egészen a lakhatási programig egy intézményen belül lehessen megoldani a hajléktalanok kigondozását. A jelenlegi fõvárosi helyzetben a finanszírozás lyukas vödörbe hull. Ma egyszerûen szétforgácsolódik az erõ a különféle éjszakai ellátó helyeken, ezt semmiképpen nem nevezném hatékony megoldásnak. Szükség volna a korábban említett komplex ellátórendszerre, amely az utcai szolgálattól kezdve, a nappali, éjszakai ellátáson át, az orvosi felügyeletig és a lakhatási programig egyetlen intézményes keretben mûködne. Ez mind szakmailag, mind pénzügyileg hatékonyabban tudna mûködni. Egy ilyen ellátórendszer mûködése esetén nem volna ennyi hajléktalan ember a közterületeken.
- Vajon minek köszönhetõ, hogy komplex gondolkodás helyett a drasztikus megoldás került elõtérbe?
- Érthetetlen. A jelenlegi hajléktalan ellátás a kilencvenes évek elején még mûködött. Akkoriban nagyon jó struktúra volt, igaz nem is volt más lehetõség csupán ez. Azt hiszem a szociális szakma csúcsán állóknak látniuk kellene, hogy a jelenlegi helyzet ezzel a struktúrával már nem megoldható. Tény, hogy bármilyen konkrét új program megvalósításához rengeteg pénz szükséges, viszont hosszútávon megtérül. Egyetlen példával világossá tehetõ a mostani helyzet: a mai rendszer egyetlen embert forgat. Egyetlen ember ugyanis a szociális ellátó hálózat több intézményében étkezik és alszik. Magyarán egyetlen ember költsége hatszoros, hétszeres újra finanszírozást jelent. Ez így ebben a formában tarthatatlan. Azt kell tenni, hogy az adott ember csak egyetlen komplex intézmény ellátottja, kliense legyen. Egy tökéletesen mûködõ, a klienseket pontosan számontartó fõvárosi kiléptetõrendszer megvalósítása sok pénzbe kerül, de hosszútávon megtérülne.
- Értem, de vajon az minek köszönhetõ, hogy az egyetlen elképzelés a drasztikus megoldás: kisöpörni a városból a hajléktalanokat?
- Attól tartok szakmai hozzá nem értésrõl van szó. Az intézményi struktúra sok pontján, ott, ahol a lényegi döntések születnek, olyan emberek ülnek, akik nem látják pontosan a hajléktalan ellátás kérdését. A döntéshozók egy része soha életében nem látott hajléktalan embert. Sokan gondolják azt, hogy azok a fedél nélküli emberek, akiket a Blaha Lujza téri és a Baross téri aluljárókban látnak, holott a hajléktalanságnak fokozatai vannak. A fedél nélküliek többsége azért vált hajléktalanná, mert a lakásmaffia áldozatai lettek, vagy kitették a munkahelyérõl és már nem maradtak kapcsolatai vagy egy válás utáni hercehurcában elvesztette a lakását. Ezeknek az embereknek elsöprõ többsége szeretne kilábalni a mélybõl, sõt meg is próbálják. Meg kell azonban érteni végre, hogy ez segítség nélkül nem fog menni. Az nem segítség, hogy egy „csövesek” feliratú karámba tereljük õket, ellenkezõleg, meg kell fogni a kezüket és intézményes keretek között el kell õket látni. Az állam kötelessége a fogyatékosok, a szegények, az elesettek, a gyengébbek ellátása, segítése. Az nem megoldás, hogy kiseperjük õket az utcáról.
- Mit gondol, mi lehet a ma átlagemberének véleménye a hajléktalanokról?
- Az emberek többsége empatikus és humánus egészen addig a pillanatig, amíg egy hajléktalan ember nem tõle kér pénzt, nem az õ házának kapualjában húzódik meg. Ezzel mindent elmondtam.
- A politikusok szájából sûrûn hallható a civil társadalom fontosságának és erõsítésének jelszava. Mit gondol ebben a helyzetben a valódi civil társadalom tud-e segítséget nyújtani?
- A hajléktalan ellátás kérdése napjaink, ha nem is egyik legfontosabb, de mindenképpen legégetõbb problémája. Félreértés ne essék, ez nemcsak Magyarországon, de egész Európában így van. Sajnos a problémát azok a civil szervezetek, amelyek nem a szociális szakmában dolgoznak, nem látják, attól tartok nem is igen érdekli õket. A sommás vélemény csupán annyi, hogy az utcákon sok hajléktalant látni és azok, akiknek az volna a dolguk, hogy a megoldják a helyzetet, nem tesznek semmit. Egyszerûen még a legcsekélyebb eredményeket sem érzékelik. Pedig már az is eredmény, hogy télen mínusz húsz fokban bevisszük õket a melegedõkbe, hogy forró teát, ételt és takarót kapnak. Sajnos ma Magyarországon nincs olyan törvényi rendelkezés, amelynek alapján a szociális munkás elérhetné, hogy a kliens intézményes szociális keretek közé kerülhessen, vagyis gondozott válhasson belõle. Olyan szabályozásra volna szükség, amely alapján a szociális munkásoknak jogában állna bevinni a klienst az intézménybe, mert ez volna az a pont, ahol minden megfordulhatna.
- Tisztában vagyok vele, hogy a számokkal lehet bûvészkedni, de mit gondol, ma Budapesten körülbelül hány tartósan fedél nélküli emberrõl beszélhetünk?
- Klasszikusan hajléktalan ember nagyjából harminc, harmincötezer ember lehet. Természetesen akadnak, akik ennél többre és olyanok is, akik ennél kevesebbre becsülik a fõvárosi hajléktalanok számát. Ezzel szemben azonban a fõvárosban körülbelül hétezer éjszakai férõhely áll rendelkezésre. A harmincötezer áll szemben tehát a hétezerrel. Akkor mirõl beszélünk? A téli idõszakban a menhelyek többsége 110%-os kihasználtsággal mûködik. A Kazinczy utcai hajléktalan szálló, amelyet én vezetek folyamatosan 110%-os kihasználtsággal mûködik. Munkatársaim télen naponta 8-10 klienst hoznak be az utcákról.
- Ha csupán a számok, a hétezer és a harmincötezer különbségét nézzük, az 28 ezer. Van annyi pénz, hogy megközelítõen ennyi férõhelyet lehessen kialakítani?
- Soha nem volt és nem is lesz ennyi pénz a rendszerben. Azt hiszem az a legnagyobb probléma, hogy amikor a hajléktalanság elkezdett növekedni, akkor nem állították meg. Egy lukas foggal az ember már hiába megy fogorvoshoz, az akkor már plusz költség és fájdalom. Megelõzni egyszerûbb. Az a baj, hogy a kilencvenes évek elején nem voltak olyan modellek, amelyek elõirányozták volna, hogy vannak kiléptetõ programok és lakások. Az olcsó bérû lakásokat a rendszerváltás után lebontották vagy nevetséges összegekért értékesítették, magyarán elkótyavetyélték, a munkásszállásokat egytõl egyig bezárták, mert nem kifizetõdõek és egyébként sincs rájuk szükség. Ráadásul egy sereg olcsó bérletû lakásból szó szerint az utcára tették az embereket, nos, tessék mindennek összességben most itt az „eredménye”.
- Jól látom, hogy a hajléktalan kérdéssel az egyházakon kívül nemigen foglalkozik más civil szervezet?
- Valóban elsõsorban az egyházak érzik szívügyüknek a hajléktalanság kérdését, de van azért néhány civil szervezet, mint például a Menhely Alapítvány, akik kellõ gondossággal dolgoznak. Azt azonban ideje volna belátni, hogy a hajléktalan kérdés össztársadalmi összefogást és megoldást igényel. Az egyházak és az a csekély számú civil szervezet képtelen csodát tenni és persze változtatni kell végre az emberek mentalitásán, hozzáállásán is. Ebben és csak ebben az esetben van kiút.
- Miért, talán arra is van megoldás, hogy az emberek másképpen, pozitívabban gondolkodjanak?
- Ez nagyon jó kérdés! Tudom persze, hogy nehéz hajléktalanokkal együtt élni, nehéz velük kommunikálni, de ezeknek az embereknek gyakran elég csupán annyi, hogy meghallgatja õket valaki. Embernek kell tekinteni õket is. Jelenleg Magyarországon a többség úgy tekint rájuk, mintha halálos fertõzés hordozói volnának. Amíg elítéljük õket, addig nincs mirõl beszélni.
- Mi történik, ha semmi sem változik?
- Ha nem sikerül változtatnunk, annak beláthatatlan következményei lesznek. A legnagyobb kérdés, hogy a beszélgetésünk elején említett törvényi változás hatálybalépésekor hová söpörjük ki a hajléktalanokat. Addig nincs mirõl beszélni, amíg 35 ezer hajléktalan ember áll szemben 7 ezer férõhellyel.
Bóka László

Program a hajléktalanokért


Szeretnék hajléktalanmentessé tenni a fõváros közterületeit és a környéki erdõket? A hírrõl a legilletékesebbtõl is igyekeztünk pontos információkat szerezni, Forgó Györgyné a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szociálpolitikai szakállamtitkár asszonya világítja meg egy félreértés hátterét és beavat a minisztérium komplex, hajléktalanságot kezelni próbáló hosszútávú terveibe.


- Hallott-e arról, hogy készült valamiféle tervezet arról, hogy „kisöprik” Budapestrõl és a város környéki erdõkbõl a hajléktalanokat?
- Az információ téves, semmilyen olyan tervezet nem készül, melynek célja a hajléktalan emberek „kisöprése” lenne. Ez a megoldás teljesen elfogadhatatlan számunkra mind etikailag, mind szakmailag. Feltehetõen ott lehet a félreértés, hogy van egy olyan programunk, melynek célja a fõváros környéki erdõkben élõk helyzetének valamiféle megoldása. Ezt a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 30 Mrd Ft-tal támogatta.
- Szerencsére tehát nem törvénytervezetrõl beszélünk, hanem egy programról. Mi ennek a programnak a lényege?
- A program célja, hogy az erdõben élõ, kilátástalan helyzetben lévõ embereknek, családoknak olyan megoldási lehetõségeket kínáljunk fel, melyek a hajléktalanságból mutatnak kivezetõ utat. Ez olyan együttmûködés keretében zajlik, melyben nagy tapasztalattal rendelkezõ, a hajléktalan emberek ellátásából jelentõs részt vállaló szakmai szervezetek, a tárca, és a terület kezelõje vesz részt. Az eddigi eredmények alapján elmondható, hogy a munka magas szakmai színvonalon mûködik, ezzel reális esély adódik a sikeres megvalósításhoz.
- Van-e a minisztériumnak átfogó, több éven átívelõ komplex terve a hajléktalanság kezelésére?
- Szakértõk bevonásával jelenleg készül a 2007-2013. idõszakra vonatkozó fejlesztési koncepció. A munka elõre láthatólag július végére készül el. Ennek keretében célkitûzésünk a hajléktalanság problémakörének átfogó kezelése, a megelõzést szolgáló programoktól a kivezetést célzó, önálló lakhatás megteremtésének eléréséig. A koncepció kiemeli a hajléktalan emberek száma csökkentésének szándékát. Ennek érdekében egyrészt olyan lakhatási programok kialakítását tervezzük, melynek révén reális lehetõség nyílik közel 4000 embernek arra, hogy az intézményi ellátás helyett megfizethetõ áron bérlakáshoz, albérlethez juthasson. Ezen túl széleskörûen áttekintjük a jelenlegi intézményrendszer és ellátási struktúra mûködését, és megfogalmazzuk azokat a pontokat, ahol változtatásra van szükség. Ezzel az átalakítással olyan ellátórendszer létrehozása a cél, mely kezelni képes a hajléktalan lét sajátosságait, azokra hatékony választ tud adni. Szintén fejleszteni kívánjuk az egészségügyi ellátás rendszerét is, melynek egyik lépése regionális szinten a 24 órás egészségügyi centrumok kialakítása. Az ellátórendszer fejlesztése során törekednünk kell a hajléktalan emberek legkiszolgáltatottabb rétegét képezõ, tartósan az utcán élõ, az intézményi ellátással szemben bizalmatlanok ellátására is, ezért számukra a forgalmasabb közlekedési gócpontokban alacsony bekerülési feltételeket szabó „szociális csomópontok” kialakítását is tervezzük. Ilyen alacsony bekerülési feltételeket meghatározó intézmény jelenleg a fõvárosban kettõ mûködik, egy a Nyugati pályaudvaron, egy pedig a VIII. kerületi Dankó utcában. A program tartalmaz a hajléktalanság megelõzésére tett javaslatokat is. Tekintettel arra, hogy ez a probléma rendkívül összetett, így a koncepció a szociális terület eszközeit és lehetõségeit veszi figyelembe és ezek hatékony mûködésére tesz javaslatot.
- Mit gondol, nem forgácsolódnak-e szét a hajléktalanság kezelésére szánt pénzek, hiszen rettentõen sokan foglalkoznak a kérdéssel?
- Az ellátórendszer finanszírozási rendszere valóban felülvizsgálatra szorul, azonban nem azért, mert az jelenleg „szétforgácsolja” az erre szánt forrásokat. Meg kell vizsgálnunk annak lehetõségét, hogy a szolgáltatások finanszírozása minél nagyobb hatásfokot érjen el, és törekednünk kell a költséghatékonyság növelésére is.
- A pénzek szétforgácsolódásának másik oka lehet talán, hogy egy szervezet általában egyféle szolgáltatás nyújtásával foglalkozik, holott lehet, hogy komplex módon kellene kezelni a kérdést, vagyis egyszerre kellene utcai szolgálatot, menhelyet, melegedõt, átmeneti szállást, kilépõ lakásokat fenntartani, így talán jobban nyomon követhetõ volna egy-egy ember sorsa. Mit gondol errõl?
- Az ellátórendszer adatait tekintve nem igazolható, amit állít, vagyis, hogy a szervezetek egyféle szolgáltatást nyújtanának. Ennek éppen az ellenkezõje igaz, az ellátó szervezetek döntõ többsége többféle ellátási típust (pl. átmeneti szálló, éjjeli menedékhely, nappali melegedõ) is mûködtet egyszerre. Ugyancsak megfigyelhetõ, hogy az elõbb említett intézmény és szolgáltatás típusokon túl olyan feladatokat is ellátnak, melyek egyébként nem tartoznak ezen szakma körébe. Ilyenek például a 24 órás egészségügyi cetrumok, vagy a hajléktalan háziorvosi rendelõk. Mindezek alapján kijelenthetõ, hogy a szervezetek többsége mára komplex, legtöbbször az egész település hajléktalanellátó intézmény- és szolgáltatásrendszerét magába foglaló szervezeti struktúrát alakított ki és mûködtet.
- Bár a számokkal lehet játszani és mindig, mindenütt más számok jelennek meg, de vajon mi lehet a valós adat: hány hajléktalan ember élhet Budapesten és hány az országban?
- A hajléktalan emberek számának felmérése minden országban komoly módszertani kihívás. Amennyiben végigtekintjük a külföldi és hazai szakirodalmat látható, hogy többféle módszert alkalmaznak a kutatók, de pontos és teljes mértékben megbízható adatot egyik sem biztosít. Jelentõsen befolyásolja a kérdést és a kapott eredményeket a hajléktalanság, kutatók által meghatározott definíciója, vagyis az, hogy kit is tekintenek hajléktalan embernek. Ezért szokott a minisztérium, csakúgy, mint a szakemberek, becslésekre hagyatkozni. Meg kell említenem, hogy a fõvárosban élõ hajléktalan emberek számának minél pontosabb becslésére évek óta komoly erõfeszítéseket tesznek a szakemberek, melynek következtében egyre pontosabb eredmények születnek. Ez a munka a közelmúltban már a nagyobb vidéki városokra is kiterjedt, így lehetõség adódott arra, hogy a valósághoz közelítõ információt kapjunk a kérdésben országos szinten is. Hozzá kell tennem azonban, hogy a kutatók a felmérés eredményei után közlik, adataik alapján azt lehet csupán megállapítani, hogy mennyi hajléktalan ember él biztosan az adott településen. A réteg teljes nagyságát csupán becsülni tudják. Ha az adatok tekintetében a szociális törvény hajléktalan definícióját vesszük alapul, vagyis 1. életvitelszerûen közterületen, ill. lakhatásra nem alkalmas helyiségben tartózkodó, valamint 2. lakcím nélküli, vagy a bejelentett lakcím egy hajléktalan szálló), közel 20-30.000 fõre tehetõ a hajléktalan emberek száma. Ebbõl mintegy 10.000 fõ él Budapesten. A minden körülmények között utcán élõk száma országosan közel 6.000 fõre tehetõ.
- Hogyan lehet, egyáltalán szükséges-e a hajléktalanokat nyilvántartani?
- A hajléktalan emberek nyilvántartása komoly szervezési problémákat jelent, de megoldható. Ugyanakkor nem tartom helyesnek egy országos „regiszter” kialakítását, mely komoly személyiségi jogi valamint adatvédelmi aggályokat is felvet. Természetesen ettõl függetlenül a szolgáltatásokat igénybe vevõkrõl készített nyilvántartásokat a szolgáltatók ma is vezetnek, de ez – több ok miatt – nem rendezõdik országos adatbázissá.
- Eljutunk-e oda, hogy épülnek lakások, kizárólag azért fenntartva, hogy egyfajta „dokkoló” lakások, „átlépõ” lakások legyenek az utcáról vissza a polgári életbe tartó valamikori hajléktalanoknak?
- Mint azt a koncepció fõbb céljainak tárgyalásánál kifejtettem, komoly szándék mutatkozik a lakhatási feltételek biztosítása terén. Ennek egyik legfontosabb eleme az olcsó bérlakások számának növelése is. Erre vonatkozóan jelenleg készülnek a megvalósíthatósági tervek. Ugyancsak szerepel a hajléktalan emberek számára elhelyezést nyújtó intézmények szolgáltatásainak átalakítása is. Ennek keretében – amennyiben erre adott településen szükség mutatkozik – lehetõség nyílik a csupán lakhatást biztosító intézmények kialakítására is.
- Úgy tûnik, mintha a hajléktalan ellátásból kizárólag az egyházak vennék ki látványosan és tevékenyen a szerepüket. Kívánatos volna-e a civil szféra nagyobb részvétele a kérdésben, és ha igen, milyen módon?
- A hajléktalan-ellátás struktúrájáról szóló KSH adatok alapján nem igazolható, hogy az ellátásból kizárólag egyházak vennék ki látványosan és tevékenyen a szerepüket, ahogyan Ön fogalmaz. Éppen ellenkezõleg az adatok ennek az ellenkezõjét mutatják, vagyis az egyházi fenntartású szervezetek igen alacsony arányát. Hozzá kell tenni azonban, hogy a területen jelentõs arányú civil jelenlét tapasztalható, bizonyos szolgáltatások esetében ez több mint 50%. Ezen szervezetek körében viszont már valóban magasabb az egyházhoz, valláshoz valamilyen módon kötõdõk aránya. Ilyen például a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amelyik egyesületi formában mûködik, de erõsen kötõdik a katolikus egyházhoz.
Bóka László

A pszichológus válaszol: Mi okozza ezt a jelenséget....


Hajléktalanok

Az úgynevezett rendszerváltás elõtt is voltak hajléktalanok. Tekintettel azonban a teljes foglalkoztatottság hamis ideájára, ez a társadalom számára nem volt látható. A kilencvenes években a fõváros, majd a nagyobb városok utcáin, terein feltûntek a koldusok. Ellenõrzésnek álcázott zaklatással igyekeztek kiszorítani õket, elsõsorban a belvárosból, mert hiszen amit nem látunk, arról nem tudunk, az nincs. Néhány elszánt, megszállott kutatót leszámítva, a politikusok közül senkit nem érdekel a kiváltó ok, senki sem tette fel azt a kérdést: hol voltak eddig ezek az emberek, mi vitte rá õket, hogy valaha volt tisztességes otthonukat, családjukat odahagyva olyan bugyrait járják meg a pokolnak, ahonnan nincs, vagy csak elvétve van visszaút.
Az alábbi írás nem tudományos igényességû munka, de nagyon elgondolkodtató. Beszélgetõpartnerünk dr. Szilágyi Zsuzsa pszichológus, aki hosszú éveken át közelrõl szemlélte ezt a folyamatot, s próbált segíteni ezeken az elesett, perifériára sodródott embereken.

–Mikor és hogyan került kapcsolatba a hajléktalanokkal?

–1982 nyarán kezdtem az Országos Korányi Intézetben dolgozni, Levendel fõorvos kérésére az osztályán, aki már harminc éve dolgozott ott tüdõgyógyászként. Akkor még kevés tuberkulózis elleni gyógyszer volt és külön bizottság döntött arról, hogy ki kaphat és ki nem. A hatvanas évekre a rendszeres tüdõszûrés miatt a helyzet kevésbé volt drámai, de még megmaradt a betegeknek az a kb. 3-4 %-a, akik a kezelést félbeszakítva megszöktek a kórházból. Ez nem csak a környezet számára jelentett veszélyt –hiszen jártukban-keltükben megfertõzhették –, hanem saját számukra is. A félbeszakított kezelések alatt a tbc baktériumok ellenállóvá váltak a gyógyszerek iránt, "kitanulták", hogyan védekezzenek ellene, így a kialakult rezisztencia folytán gyógyíthatatlanná vált az egyébként jól karbantartható, kezelhetõ betegség. Ezeket a "kezelhetetlen" betegeket egy miniszteri utasítással a Korányiba akarták begyûjteni, egy bekerített huszonnégy ágyas pavilonba. Levendel elfogadta, de feltételei voltak. Nem lesz kerítés, nem lesz fegyveres õr, lesz viszont pszichológus és szociális ügyintézõ az osztályon. Minden "kezelhetetlen" betegrõl részletes pszichológiai és szociális anamnézis készült a felvétele után.
Ha arra keressük a választ, hogy miért emelkedett meg a tbc-s betegek száma, elmondható, hogy a betegek többsége, kiszakadva saját közösségébõl, az iparosítás hívó szavára a városba munkásszállásokra kerülõ fizikai munkás volt. A táppénzbõl kiegészítõ élelemre, kávéra, cigarettára, italra nem tellett, így kiszökdöstek alkalmi munkát vállalni, hogy zsebpénzük legyen. A kórházak egy nap után kiírták az állományukból, a beteg meg ment tovább a maga útján, alkalmi munkát - szálló helyett-, ágybérletet keresni (negatív tüdõgondozói lelet nélkül a munkásszállón nem maradhatott.) És itt álljunk meg egy szóra! Ez még a teljes foglalkoztatottság "békeideje", de már vannak, akik kiesnek a szociális védõhálón, elindulnak a "társadalmi lejtõn". A mai helyzet megértéséhez érdemes elgondolkozni ezen. Mert mi történt? A saját közösségükbõl kiszakadt munkabíró férfiak a városba jöttek „szerencsét próbálni". Munkásszállásokon éltek, asszony nélküli kontroll, "férfinormák" szerint. Munka után kotyvasztanak maguknak valamit a konyhán, tévét néznek és iszogatnak. Tanulatlan, betanított munkások, akik csak a fizikai erejüket tudták a munkaerõpiacon értékesíteni. Jövõképük, elõrehaladási lehetõségük nincs, kizárólag a mának élnek. Könnyen és jól akartak élni, tanulás, erõfeszítés nélkül "megcsinálni a szerencséjüket". Betegségük alatt sem volt, akik látogatták, segítették volna õket a gyógyulásban. Haza nem akartak menni,"vesztesként". Pedig sokuknak még hívó leveleket írtak a szülõk, rokonok. Várta õket a szülõi ház, de a cserében elvárt segítségért szolidaritástól elszokott életükbe ez már nem fért bele. A városi élet után a "büdös paraszti élet” taszította õket.

–Mit tett dr. Levendel és a team?

- Az összeomló szocializmus elsõ vesztesei a bezáró ipari üzemek, gyárak képzetlen munkásai voltak. A munkanélküliséget elsõként õk tapasztalták meg. A megszûnõ munkásszállásokról két út volt: haza, az elhagyott családhoz, vagy maradt a város, reménykedés, alkalmi munkák, albérletek, élettársi kapcsolatok, majd az egyre kevesebb munka miatt már csak az ágyra járás, végül a hajléktalanság.
dr. Levendel 1993-ban megjelent A hajléktalan ember címû könyvében ismertette ezt a folyamatot. Tüdõgyógyászként, alkohológusként elemzi a hajléktalanság és az alkoholizmus összefüggését is. Véleménye szerint a hajléktalansághoz vezetõ életutakban egy közös pont van: az alkoholbetegség. Az alkohol szindrómával a hatvanas évektõl kezdve Mezey Árpád pszichológussal közösen több cikket, könyvet írtak. Vizsgálataik szerint az alkoholbetegekre jellemzõ lélektani vonások a következõk: - Multiplex traumatizáltság a koragyerekkorban pl.: teljes árvaság, egyik vagy másik szülõ korai halála, állami gondozás, szexuális zaklatás, valamelyik szülõ súlyos alkoholizmusa –mindezek feldolgozatlanul, az indulat szintjén rögzõdve "Elviselhetetlenségi szindróma": a nehézségeket, akadályokat végveszélyként, fenyegetettségként élik át. Frusztrációs toleranciájuk alacsony. Megoldásként, feszültségoldásként az alkohol, majd a regresszív állapotú részegség. Személyiségfejlõdésük gyermeki szinten rekedt meg: függõséget keres a kapcsolataiban (mások gondoskodjanak róla), tetteiért felelõsséget nehezen vállal. Szexuális fejlõdése zavart. A frusztrációk sûrûsödésével az önpusztítás tendenciája felerõsödik, öngyilkossági kísérletek is megjelennek. A hajléktalanná válás után ez az aktivitás apátiába fordul, veszni hagynak minden emberi értéket. Már nemcsak a távoli jövõ zárul be, hanem a holnap is érdektelenné válik. Az agresszió nélküli, békés hajléktalant életvitelébõl azonban kimozdítani szinte lehetetlen. Kialakul a "menhely szindróma", az önfeladás olyan foka, amit az "ingyenélés tünet együttesének" nevez Levendel. A jótékonykodó karitász-segítõ önmaga lelki szükségletére és nem a megsegítendõre összpontosít. A fedél, az élelem megteremtése szükséges, de nem ez a megoldás. Ez csak a függõséget fokozza.

–Milyen megmaradt emberi értékekre lehet alapozni a rehabilitációt?

- Az alkoholbetegek, de még a hajléktalanok számára is fontos érték a munka. Bármit elvállalnak (szemetesek, építkezéseken cipekednek, újságot árulnak fillérekért). Amíg nem isznak, jól dolgoznak, bizonyítani akarnak. A szolidaritás érzése, a „szesztestvérek” összetartása sokáig megmarad bennük. Megosztják az utolsó falat kenyerüket, az utolsó korty italukat, a bolti lopások eredményét is egymással. Ha sikerül közös szálláson elhelyezni õket, reszocializációjuk elindulhat. Ugyanígy, ha sikerül a megszakadt rokoni szálakat fellelni, remény lehet a beilleszkedésükre.

–Mi lesz ezekkel az élet perifériájára szorult emberi roncsokkal?

–A jelenlegi egészségügyi rendszerben õk a "fölösleges emberek". Budapesten melegedõket zártak be, a közfürdõ ingyenes használatát leállították (bár ez utóbbit a felháborodás hatására visszavonták). Munkahelyemen a tébécés alkoholbetegeket kezelõ, rehabilitáló, (70 %-ban hajléktalan betegek) osztályán 76 ágyból 42 maradt meg a volumenkorlátozás miatt. A munkaerõ-takarékosság jegyében három, egyenként negyedállású pszichológust elküldtek, két tüdõgyógyász-addiktológus orvost most nyugdíjaznak. Tehát a meglévõt is kurtítják a reformok jegyében. Átfogó koncepciót már Levendel is kidolgozott, a Budakeszi Modell ma is mûködik. A munkát, szállást, emberi együttélést biztosító programhoz pályázatok útján elnyerhetõ állami támogatás egyre kevésbé jut. Civil szponzorok e téma körül nem tolonganak, a lelkiismeretet a beteg gyerekekkel, idõsekkel jobban meg lehet mozgatni. Ha az autóban ülve a keresztezõdésekben "Fedél nélkül" címû újságjukat lengetõ embereket látunk, s némi aprót adunk nekik, úgy érezzük tettünk valamit értük. Pedig dehogy...

Egy vidéki város, Szeged hajléktalanjairól a szegedi Hajléktalanokat Ellátó Hálózat vezetõje, Papp Istvánné igazgatónõ, készségesen válaszolt.

-„A szegedi hajléktalanokat ellátó rendszer alap- és szakosított ellátást nyújtó intézményekbõl áll, valamint egy hajléktalanok ellátását biztosító háziorvosi rendelõbõl. Az alapellátás utcai szociális gondozásból, népkonyhai étkeztetésbõl és egészségügyi orvosi ellátásból áll. Szakosított ellátásban éjjeli menedékhelyeket és átmeneti térítési díjfizetési kötelezettséggel bíró szálláshelyeket mûködtetünk. Téli krízis idõszakában férõhelyeket bõvítünk éjjeli menedékhelyszerû ellátás keretében. Igyekeztünk komplex, 24 órás folyamatos ellátást és biztonságos szolgáltatást nyújtani. Szervezett együtt mûködünk a téli krízis idõszakában a rendõrséggel, mentõkkel, egészségügyi intézményekkel, civil és karitatív szervezetekkel. Szociális szakembereink szakképesítéssel rendelkeznek. A hajléktalanok becsült száma Szegeden 650 fõ körül van. Két átmeneti szálló mûködik városunkban. A két szállón összesen 41 férfit és tíz nõt tudunk elhelyezni. Emellett mûködik Éjjeli Menedékhely, amely 41 férfi számára nyújt lehetõséget éjszakákra. A téli idõszakban krízis-szállók idõszakos mûködtetésével biztosítjuk a lehetõséget arra, hogy biztonságban átvészelhessék a téli éjszakákat a hajléktalanok. Mûködik városunkban egy Népkonyha és Nappali Melegedõ, ahol naponta 150 fõ számára biztosított a meleg étel. Azokat a hajléktalanokat, akik az intézmények egyikébe sem integrálódna, utcai szociális munkáshálózat gondozza. Az intézmények közösségébe ezek az emberek többségében beilleszkednek, a szabályokat elfogadják. Fõként az átmeneti szállón tapasztaljuk, hogy sok esetben a bent töltött idõ alatt jól "mûködnek", de távozásuk után a "felügyelet", támogatás megszûnésével újra talajt vesztetté válnak. Emellett természetesen vannak olyanok, akik talpra állnak és jól beilleszkednek a "kinti"közösségbe. Végül vannak olyan ellátottjaink, akik nem tudnak, sokszor nem is akarnak visszaintegrálódni a társadalomba. S hogy kikbõl lesznek hajléktalanok? Tapasztalataim szerint a leggyakoribb ok: a válás, munkanélküliség, szenvedélybetegségek, és sok köztük az állami gondozásból kikerült fiatal. Emellett az utóbbi idõben egyre több idõs ember keres meg bennünket, akik szociális otthoni elhelyezésre - , valamint pszichiátriai betegek, akik vagy intézményi elhelyezésre várnak, vagy arra nem szorulnak, de alacsony rokkant nyugdíjukból albérletet fenntartani nem tudnak.
A hajléktalan világról csak egy pillanatra lebbent fel a függönyt, s engedett betekintést abba a világba, melynek látványától fintorogva elfordítjuk a fejünket. Pedig –mint olvashattuk– nem sok kell ahhoz, hogy valaki egy élet munkáját veszítse el egyik napról a másikra, hulljon át a közösség mind nagyobb szemû rostáján. Senki számára nincs garancia, hogy ez vele ne eshetne meg.

Lehoczky Leopoldina

FOGYASZTÓVÉDELEM

A fogyasztóvédelem aktuális kérdései
a 1012/2003. (II.25. ) számú Kormányhatározat tükrében
összeállította Bányai Péter Mihály

I. Általános helyzetértékelés

A társadalom közérzetét számos dolog befolyásolhatja, a közrendtõl, az egészségügyi ellátásig, a lakókörnyezet minõségétõl a megélhetési problémákig. Két tényezõ azonban kiemelt fontossággal bír: az emberközpontú politikai környezet, és a hatékony fogyasztóvédelem.
A fogyasztóvédelem –és az összeállítás csak ezzel foglalkozik– alapvetõ funkciói:
1) a jogalkotás elõsegítése, hogy a szabályozás erõsítse a fogyasztók helyzetét.
2) a fogyasztók tájékoztatása, ehhez tartozik, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetek lehetõséget kapjanak az áruismertetõk, tesztek elkészíttetésére, és közreadására.
3) a tudatos fogyasztói társadalom kialakítása, hogy a fogyasztók ne legyenek hátrányban gyártókkal és forgalmazókkal szemben.
4) a fogyasztói viták szakmai segítése, amely során a fogyasztóvédelmi szervezetek a hatóság segítségével kikényszerítik a jogkövetõ magatartást, illetve helyreállítják a törvényes állapotot. Ebben a bíróságok és békéltetõ testületek munkáját is igénybe veszik.
Az állami és civil fogyasztóvédelemhez érkezõ panaszok döntõ többsége segítségkérés, mert gyakori, hogy a kereskedõk, és szolgáltatók megtagadják a jogorvoslatot. Ismertek olyan cégek, amelyek „elhárító szolgálata” szervezetten bújik ki a fogyasztói panaszok elõl, nemegyszer a fogyasztói képviseletek megkeresését is elhárítva!
A fogyasztóvédelemnek azonban kevés eszköze van. Az állami fogyasztóvédelem vizsgálatai, azok nyilvánossága, és a büntetés mértéke nem készteti jogkövetõ magatartásra a kereskedõket, és szolgáltatókat.

II. A fogyasztóvédelem rendszerének áttekintése

Az állami fogyasztóvédelem letéteményese a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség és a területi (megyei) felügyelõségek. A fogyasztóvédelmi felügyelõségek, és más szakmai felügyeletek hatósági tevékenységet végeznek.
A települési fogyasztóvédelem felelõse az önkormányzat, jegyzõjének számos fogyasztóvédelmi feladata van: vállalkozói igazolványokat, engedélyeket ad ki, hatósági nyilvántartásba vesz gazdálkodó személyeket, szervezeteket.
A kamarák, szakmai szervezetek elsõsorban szakmai szövetségek, de feladataik közé soroljuk, hogy megköveteljék tagjaiktól a fogyasztók védelmét biztosító jogszabályok betartását, etikai szabályzat mûködtetését, és a tisztességes piaci magatartást.
A Bíróságok, az állam által mûködtetett igazságszolgáltatás természetes színtere a békés úton nem rendezhetõ viták esetében intézkedni.
A nonprofit szervezetek (egyesületek, ezek szövetségei, és alapítványok) önként, és térítés nélkül vállalják a fogyasztói tudat fejlesztését, a panaszok intézését, a szakmai tanácsadástól a perindításig. E mellett kiadványokat adnak közre, valamint fogyasztói „õrjáratokat” tartanak, vagy közremûködnek a hatósági ellenõrzésben. Szerepük –mint általában minden civil szervezeté–, hogy a „társadalom õrkutyáiként” jelezzék a problémákat.

III. A fogyasztók lehetõsége és felelõssége

Az uniós államokban azt vallják, a jogait ismerõ fogyasztó a legjobban védhetõ fogyasztó. Felismerik, és elhárítják a „soha vissza nem térõ” kedvezõ vásárlási lehetõséget (pl. levelesládában érkezõ ajánlatok, ingyenes utazással, jelentõs vásárlási kedvezménnyel kecsegtetõ árubemutatók stb.).
Az állami és civil fogyasztóvédelem feladata, hogy a fogyasztó
• megismerje jogait, és éljen azokkal
• értse a szerzõdés fontosságát, és alaposan tanulmányozza át aláírás elõtt
• ismerje a panaszok ügyintézésének „menetét”
- a vásárlási panasz azonnali szóvá tételét,
A fogyasztói kifogások leggyorsabb orvoslása az lehet, amikor a kereskedõvel, szolgáltatóval közvetlenül meg tud egyezni. Ha ez nem eredményes, akkor
- vezetõi intézkedést, végül a vásárlók könyvét kell elkérni, bejegyezve a panasz leírását, és a személyi adatokat.
- elégtelen intézkedés esetén az üzletekben kötelezõen, jól olvasható tájékoztatón szereplõ panaszfórumokhoz kell fordulni.

IV. A Társadalmi Konföderáció fogyasztóvédelmi tapasztalatai
A Konföderáció megalakulása óta folytat fogyasztóvédelmi tevékenységet, pl.
 Fogyasztóvédelmi Kabinet mûködik, amelynek tagjai a fogyasztóvédõ tagszervezetek (Csepeli Fogyasztóvédelmi Egyesület, Erzsébeti Fogyasztóvédelmi Egyesület, Kõbányai Fogyasztóvédõk Egyesülete, Állampolgári Jogvédõ Liga, Civil Regionális Társulás, Lakható Veszprémért Egyesület, Vasasért Egyesület, Szapárfalui Gazdakör). A Kabinet dolgozta ki azokat az elveket, amelyek mentén minõségi változást lehet elérni a fogyasztók védelmének javításában.
 1998-tól mûködteti a lakáspolitikai kabinetet (amelynek tagjai a tagszervetek érdekelt szervezetein kívül a LOSZ, a LABE, a NOE, a BÉMOSZ [a Társadalmi Unió tagszervezete], a NYOK [a TESZ tagszervezete], stb.). Az együttmûködés célja a lakáshoz kapcsolódó költségek (lakáshitel, távfûtés, víz-, csatorna-, és áramdíj) folyamatos kontrollja.
 1998-tól mûködteti az érdekvédelmi tanácsadó iroda hálózatát, ahol az ügyek 25-30%-a (éves szinten 210-230 db!) fogyasztói panasz intézése.
 Létkérdés címû érdekvédelmi újságunk a rendszeresen közöl fogyasztóvédelemmel kapcsolatos cikkeket, mutat be szakmai szervezeteket.
 a Civil Akadémia évente kétszer rendez fogyasztóvédelmi szakmai oktatást a tanácsadó irodák aktivistái részére.
 „Védd Magad!” elnevezésû lakossági fórumainkon tájékoztatjuk az érdeklõdõket az aktuális fogyasztói tudnivalókról. Elõadók szakmai szervezeteink szakértõi, a megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelõség munkatársai, s idén áprilisban Mesterházy Attila államtitkár is megtisztelte csabredeki rendezvényünket.

Jelen összeállítás a fogyasztóvédelem civil oldalának erõsítését, a rendszerben résztvevõ különbözõ intézmények együttmûködési lehetõségeit taglalja, amelyek a fogyasztók
biztonságát szolgálhatják.

V. Javaslatok a fogyasztóvédelem sokoldalú fejlesztésére

1.1. A fogyasztói érdekek érvényesülését törvénnyel kell erõsíteni.
a) Törvényben kell szabályozni a személyes panasztétel lehetõségét, mert tûrhetetlen, hogy egyes áruházláncok nem biztosítják azt. A TESCO pl. vezetékes telefon nélküli „vevõpultokat” mûködtet, amely a „lebeszélõ-hálózat” szerepét tölti be. (esettanulmány a mellékletben)
b) Törvényben kell megerõsíteni a fogyasztóvédelem nyilvánossághoz való jogát, hogy a fogyasztói jogok megsértõi ne bújhassanak az üzleti hírnév megsértésének bástyája mögé.
c) Törvényt kell alkotni az önkéntes fogyasztóvédõk munkájának megerõsítésérõl.

1.2. A fogyasztóvédelem eszközrendszerének bõvítése.
a) az állami és a civil fogyasztóvédõ szervezetek együttmûködését szorosabbá kellene tenni., a civil fogyasztóvédõket pld. be lehetne vonni a vásárlók könyve szerepének erõsítésébe, elérhetõségének, és mûködésének ellenõrzésébe.
b) a civil fogyasztóvédõknek nagyobb szerepet kellene biztosítani az ismeretterjesztésben, a fogyasztóvédelmi kiadványok, honlapok, képzések (fórumok, klubok, egyéb civil rendezvények.) tömeges alkalmazásában.
c) a civil fogyasztóvédõ aktivisták részére intézményesített képzési rendszer kialakítása, munkamegbeszélések szervezése az aktuális feladatokról.

1.3. A fogyasztóvédelemben mûködõ szervezetek mûködését biztos, tervezhetõ alapokra kell helyezni. Ennek megteremtésére több lehetõséget is látunk.
a) a Nemzeti Civil Alapprogram az országos hatókörû szervezetek mûködési támogatására kollégiumot hozott létre, amelyben összehasonlításra kényszeríti a rákbeteg gyermekekért dolgozó szervezetet a tûzoltóegylettel, a sportegyesületet a fogyasztóvédõ szervezettel, vagy egy szûk körben mûködõ alapítványt a több száz (!) szervezet munkáját segítõ, koordináló tömörüléssel. S mert ezek összehasonlíthatatlan tevékenységet folytatnak, ezért szubjektív döntések születhetnek. Ugyancsak aggályos a mûködési támogatásra létesített kollégiumok rendszere is. Diszkriminatív, hogy a civil szektor többségét kitevõ, nem közhasznú(nak tartott!) szervezeteket eleve kizárja az NCA alap 40%-át kitevõ támogatásból! Nem megnyugtató, hogy e támogatás harmada (!) a civil szervezetek 95%-át nem érintõ „nemzetközi civil kapcsolatok…” Kollégiumában kerül elosztásra.
Az említett anomáliák enyhítése miatt a már meglévõ Kollégiumok mellé két új, elkülönített kollégium létrehozását javasoltuk a Civil Kapcsolatok Fõosztályának, illetve az illetékes parlamenti bizottságnak:
• „társadalmi tömörülések kollégiuma”, a társadalomszervezõ szerepet is betöltõ, nagyszámú civil szervezet munkáját segítõ, több érdekmezõben is érdekelt nagyobb szövetségek munkájának támogatására,
• „fogyasztóvédelmi szervezetek kollégiuma”, a szakterület kiemelt jelentõségére való tekintettel. Ennek indokoltságát igazolja, hogy ma már a hagyományos területek mellett feltûntek más területeket érintõ civil szervezetek, pld.
- a banki szolgáltatások területén az 1991-tõl mûködõ Jogvédõ Liga,
- az egészségügyben (Egészségügyi Ellátásra Kényszerülõk Közhasznú Társasága)
- a biztosításban (INDRA, MABE)
- a tömegközlekedésben (ÉTOSZ), stb. kellene létrehozni
Megjegyzem, hogy e két kollégium létrehozására –politikai akarat esetén– a felügyeletet ellátó miniszter is jogosult.

b) új forrásokat is be kell vonni a mûködés biztonságának javítására, és a szervezetek függetlenségére, ilyen lehetne pl.
b.1) a rászorulóknak ingyenes szolgáltatást nyújtó szervezeteknek ÁFA-kedvezmény kell biztosítani.
b.2) önkéntességen alapuló „fogyasztóvédõ alap” létesítése, amely az állam kötelezõ támogatásán túl a minõséget biztosító szakmai szervezetek, és az adományozást természetes reklámeszköznek tekintõ vállalkozások helyezhetnék el adományaikat. A támogatás odaítélésérõl egy –az adományozók által kinevezett- civil kuratórium döntene, az elszámolás kötelezettségét vállaló fogyasztóvédõ civil szervezetek javára.
b.3) a Fogyasztóvédelmi Felügyeletek munkáját segíthetné, ugyanakkor költségeiket csökkentené, ha a fogyasztóvédelmi munka társadalmasításának keretében a tevékenység egy részét térítés ellenében a civil szervezetek végezhetnék.

c) a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó pályázatoknál elsõbbséget kell biztosítani a szakmai szervezetek közös, konzorciumi pályázatának.

1.4. Át kell gondolni, hogy a Békéltetõ Testületeket a kereskedelemben, szolgáltatásban érdekelt és Iparkamara hátterével kell e mûködni, avagy a kellõen feltõkésített, és a jogvédõ szervezetek mediációs gyakorlatával rendelkezõ „harmadik szektor” alkalmas e a mûködtetésre?

1.5. A fejlõdéshez elengedhetetlen az együttmûködés a szakmai szervezetek között. Erre a legalkalmasabbnak egy törvényi háttérrel mûködõ „fogyasztóvédelmi tanácsot” tartanánk a legalkalmasabbnak, amelybe az érdekelt tömörülések, és fogyasztóvédõ szervezetek delegálhatnának tagokat.
A tanácsnak véleményezési jogot kell biztosítani a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó támogatások elbírálásában.
2006. október 24.

Az interaktív fogyasztóvédelemrõl…

Az interaktív fogyasztóvédelemrõl, s annak elõnyeirõl számol be írásában a kiváló szakember a fogyasztóvédelem egyik nagy múltú kommunikációs szakembere Siklósi Máté. S hogy ki Õ? Bemutatjuk emberközelbõl: 30 éves, fogyasztóvédelmi és kommunikációs szakember. Nõs, egy fia van. Egyetemi tanulmányai alatt végzett turisztikai és vendéglátós munkái közben figyelt fel a fogyasztóvédelemre. Ekkor jött rá, hogy szükség van a piac állami és civil kontrolljára, enélkül az aszimmetrikusan fejlõdik, s nem a fogyasztók érdekeit képviseli. 2003-ban kezdett dolgozni a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõségnél, ahol a hatóság kommunikációs tevékenységének fejlesztésében helyettes szóvivõként vett részt. Az év végétõl kezdve tartott elõadásokat a tudatos fogyasztói magatartásról civil szervezetek, fiatalok, kereskedõk és más érdeklõdõk számára. 2004-ben úttörõként kezdett interaktív fogyasztóvédelemmel foglalkozni, szakmai segítõként vett részt egy internetes fogyasztói fórum kiépítésében, illetve válaszolt az érdeklõdõk kérdéseire.
Állandó írott panaszfórumot vezetett a „Kontroll” címû fogyasztóvédelmi újságban, de volt hasonló rovata országos napilapban, magazinban is. Részt vett horvát fogyasztóvédelmi szakemberek uniós képzésében, állandó elõadója volt a Társadalmi Unió „Fogyasztóvédelmi Akadémiájának”.
Örömmel látta a kezdetektõl, hogy az általa szeretett és nagyra becsült szakma – a fogyasztóvédelem – szinte mindenkit érdekel, egyre inkább közbeszéd tárgyává válik. Biztos benne, hogy pár éven belül a magyar fogyasztók is sokkal tudatosabbak lesznek, köszönhetõen a fejlõdõ tájékoztatási rendszernek, oktatásnak, és persze a sajtónak is.
-Kiket céloz meg az újfajta fogyasztóvédelmi eljárás?
Célcsoport
A TNS-NRC InterBus által közzétett 2006-os adatok szerint az év végére a teljes lakosság több mint 30% használja legalább hetente az internetet. A fiatalok (15-24 éves korig) között az internetet rendszeresen használók aránya ma Magyarországon közel kétharmados. A fenti adatok egy folyamatos fejlõdés részei, az arányok az összes becslés és az elõfizetések számának növekedése szerint is javulni fognak.
Az internet tehát egy olyan eszköz, melynek segítségével elsõsorban a fiatalokat, a városokban élõket, illetve a magasan iskolázottakat lehet ma elérni, az elõrejelzések szerint azonban hamarosan a lakosság abszolút többsége fog naponta a világhálón informálódni.
- Tulajdonképpen mit jelent az interaktív fogyasztóvédelem?
Interaktív fogyasztóvédelem
Az elmúlt években rengeteg fogyasztóvédelmi tartalommal rendelkezõ honlap, blog jelent meg az interneten. Még több azoknak az oldalaknak a száma, ahol valamilyen formában fogyasztóvédelemrõl esik szó. Honlapot tartanak fenn a hatóságok (Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, Gazdasági Versenyhivatal, Nemzeti Hírközlési Hatóság, stb.), a fogyasztóvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, s több, a téma iránt érdeklõdõ magánszemély is.
Az internet hatalmas elõnye sok hátrány mellett a gyorsaság, illetve a gyors, korlátlan információszerzési lehetõség. Egy tanácsadó irodát felhívni, telefonvégre kapni a szakértõt, vagy személyesen bemenni rengeteg idõ. Egy interaktív fogyasztóvédelmi fórum ennél gyorsabb és hatékonyabb megoldást kínál. Ez természetesen csak akkor mûködik, ha van valaki a „drót másik végén”, aki alkalmas a megfelelõ válaszadásra. Ma sajnos kevés az olyan szakember, aki a fogyasztóvédelem szerteágazó területén kielégítõ válaszokat képes adni a felmerülõ panaszokra, kérdésekre. Hosszú távon annak a fórumnak van létjogosultsága, amelyik ilyen szakmai hátteret tud biztosítani.
- Megfelelõ számban jelentkeznek az interneten keresztül?
Érdeklõdés
A másik fontos elvárás egy interaktív fórummal szemben az, hogy magas legyen a látogatottsága. Részben, mert enélkül kevés értelme van a honlapot mûködtetni, másrészt mert a fórum sok látogatóval elõbb vagy utóbb „önjáró” lesz. Az internetet böngészõk többségét egy fórum le tudja kötni annyira, hogy oda akár naponta többször fellépjen, olvassa, válaszokat írjon. Személyes tapasztalatom, hogy amennyiben egy fogyasztóvédelemmel foglalkozó fórumon naponta bejegyzések, reakciók, válaszok követik egymást, a hasznos tartalommal bíró felületnek hamar híre megy, s a látogatottság váratlanul magas lesz.
- Milyen a hatása az újfajta rendszernek? Milyen tapasztalatokat sikerült begyûjteniük?
Hatás
A különbözõ statisztikák ma azt mutatják, hogy akár több tízezer potenciális felhasználó vár arra, hogy fogyasztóvédelemmel kapcsolatos interaktív információt találjon. A hatóságokhoz érkezõ panaszok, kérdések száma meghaladja a tízezres számot, s a civilek honlapjait is több ezer ember látogatja. A civil szervezethez nem kapcsolható, non-profit önálló kezdeményezésként mûködõ fogyasztovedelem.com oldalnak ma közel 3000 regisztrált felhasználója van.
Az érdeklõdés tehát nagy. A feladat az, hogy a gyors és használható információt váró embereknek segíteni tudjunk. Ehhez nem a köztisztviselõi létszám bõvítésére van szükség, hanem olyan pályázatra, amely egy ilyen interaktív fórum fenntartását szavatolja. A fenntartás mellett pedig olyan háttérre, hogy a feltett kérdésekre adott válaszok azonnal megszülessenek. A fogyasztó nem tud mit kezdeni a hatóság 30 napos határidejével akkor, amikor a 3 napos cserérõl van szó, vagy a hibásan leszállított konyhabútor a szoba közepén áll. Erre gyors, megbízható válaszok kellenek. Ideje, hogy a hatóságnak kifejezetten gondot okozó feladatok hozzáértõ civil kézbe kerüljenek, az interaktív fogyasztóvédelem ennek egyik elsõ, legfontosabb lépése lehet. Siklósi Máté közremûködésével mas

A civil fogyasztóvédelem lehetséges útjai Európában

Szalkai Péter barátom nemrégiben elõadást tartott a Konföderáció fogyasztóvédõ szervezetei és más tagszervezetek elõtt „Itáliai sajátosságok a fogyasztóvédelemben” címmel. Elmondta, hogy Olaszországban a történelmi, technikai fejlettségi és fõleg gazdasági különbségek miatt alaposan eltér más országok gyakorlatától. Az egyes szakterületek határai elmosódottak a témát komplex módon kezelik. Szinte minden információ nyilvános,és megtalálható a www. minindustria.it, illetve az egyesületek honlapjain, amelyeken – nem mellékesen!- kölcsönösen meg lehet találni az elérhetõségeket. Talán érdemes lenne ezt a gyakorlatot nálunk is átvenni és mindazon szervezeteket fogyasztóvédõnek tekinteni, amelyek annak vallják magukat! Ki tekinti fogyasztóvédõnek az Állampolgári Jogvédõ Ligát? A Liga tagságán kívül senki, holott 1991-tõl napjainkig harcol a mind-máig legnagyobb, államilag végrehajtott „fogyasztói sérelem” a büntetõkamat ellen! (két parlamenti petíció a törvény megváltoztatásáért, kétezer per a büntetõkamat kiagyalója, az OTP ellen, beadvány a Szociális Tanácshoz, amely határozatával támogatta, majd a Horn-kormány enyhített a terheken). Vagy fogyasztóvédõnek tekinthetõ- e az Egészségügyi Ellátásra Kényszerülõk Közhasznú Társasága? Hasonló választ adhatok, mint az elõzõ szervezetnél, pedig az egészségügyi ellátás is egyfajta szolgáltatás és a betegek jogait ma nehéz érvényesíteni! Mit tehet az a 300 ezer idõskori Alzheimer-kórban, vagy rokon tünetekkel szenvedõ beteg, akit el kellene látni, de a kórházi elhelyezésük nincs megoldva: az illetékes osztályok 3 hónapig tarthatják benn a beteg embert, a szociális otthonban való sürgõsségi elhelyezésre pedig pl. budapesti viszonylatban 3-5 évet kell várni. Van mit tenni! Szerencsére a fogyasztóvédelemért felelõs kormányzat felismerte ezt a problémát, s ma már –elvben!- egyenrangúak lehetnek a népfrontos gyökerû, jól kistafírozott szervezetekkel, amelyek -eddigi elõjogaikat féltve- hevesen támadják ezt a törekvést. Az európai út mindenesetre nem ebbe az irányba mutat, hanem a szakmai szervezetekkel rendelkezõ, de a társadalmi problémákat együttesen kezelõ integrátorként mûködõ tömörülések irányába, mint amilyen pl. a Társadalmi Unió, és a Társadalmi Konföderáció. Visszatérve az olasz példára: a vásárlók, szolgáltatást igénybe vevõk saját jogaik védelmére már a hatvanas évektõl kezdve önszervezõdésben egyesületeket hoztak létre. Ezek a civil szervezetek a késõbbiekben specializálódtak és tapasztalatokra tettek szert a fogyasztó és a saját érdekeik védelme terén is. Megjegyzem, hogy Olaszországban nincs fogyasztóvédelmi hatóság! Az ottani Ipari Minisztérium szervezetében létrehozták a Fogyasztóvédelem Nemzeti Tanácsát (CNCU), meghatározták feladatait, mûködési fel-tételeit, annak anyagi oldalával együtt. A Tanács az érdekegyeztetésben a Kormány partnere, a bejegyzett civil szervezetek képviselõi alkotják, a mûködéséhez szükséges pénzt a költségvetésbõl kapják, illetve EU pályázatokon nyerik. Havonta ülésezik és többségi szavazással dönt. A Tanács tagjai azok a civil szervezetek lehetnek, amelyek legalább öt régióban van szervezetük és meghatározott taglétszámmal rendelkeznek. Ez jelenleg 12 szervezetet jelent. Van 8 jegyzéken kívüli szervezet, amely a taglétszám feltételét nem tudta teljesíteni, ám ettõl még tevékenységük legális. Lefordítva magyarra: van az OFE, az egykori Fogyasztóvédelmi Tanácsból alakult civil szervezet, s van néhány népfrontos gyökerû nyugdíjas, vagy egyéb réteg-érdekvédõ szervezet. Meg néhány helyi szervezet. Elfogadják a Kontroll újságot kiadó Társadalmi Uniót, de nem ismerik el a Társadalmi Konföderációt, amelynek 8 aktív fogyasztóvédõ tagszervezete van, s 12 helyi fogyasztóvédõ szervezettel tart rendszeres kapcsolatot, s mint ilyen, jogot formál a hazai fogyasztóvédõ fõtanács tagságára. Az Unióban a civil szervezetek három forrásból juthatnak pénzhez: a tagdíjakból, a költségvetésbõl és pályázatokból. Nálunk -bár a fel-ügyeletet gyakorló ügyészség vizsgálja- a tagdíjfizetés nem jellemzõ, a költségvetési támogatás néhány kiválasztott szervezet privilégiuma, a pályázati pénzek esetlegesek. A non-profit szervezetek alig negyede nyújt be pályázatot a túlbürokratizált NCA-hoz, s a pályázók fele-harmada nyer, azután a Kincstár ül a pénzen, s a mûködõ szervezetek el-adósodnak, kilakoltatásra kerülnek… Persze, az álprogramokra elegendõ a kapott és bármily késõn fizetett támogatás. Olasz sajátosság, hogy az emberek nem szeretnek saját ügyükben szaladgálni, inkább megfizetik az érdekvédelmi munkást. Tanácsért bárki fordulhat bármelyik egyesülethez, ez ingyen van. Abban a pillanatban viszont, ha az illetõ állampolgár saját, konkrét ügyében kíván eljárást kezdeményezni, már be kell lépni a tagok sorába. Nos, ez nálunk szinte lehetetlen, s egyébként is ki merne tagdíjfizetési csekket dugni a megkárosított kisnyugdíjas, gyesen lévõ anyuka, vagy munkanélküli apuka orra alá?! Pedig õk kerülnek legtöbbször a fogyasztóvédõ szervezetek irodáiba. Míg Európában a tanácsadást valamennyi regionális irodában, meghatározott fogadó-órában, gyakorló ügyvéd ingyen, magáért a tapasztalatszerzésért végzi, addig nálunk ezért jelentõs díjazást kérnek, miközben még a „népügyvéd” intézményét is kisajátították maguknak. Az az európai tapasztalat, hogy a megkeresések döntõ többségébõl nem lesz ügy. Nálunk általában perre kell menni, mert amint a legolcsóbb gépjármû-biztosító vezetõje vallja: addig sem kell fizetni. Az olaszoknál jól mûködnek a kis ügyek bíróságai, amelyekhez néhány millió Líra összeghatár alatt lehet fordulni és nagyon gyorsan döntenek. Az ügyek többsége azonban nem jut el ide, mert egyik félnek sem érdeke a békéltetési folyamat akadályozása. Fontos megjegyezni, hogy a fogyasztó esetleges irreális igényeit már az egyesület ügyvédje a valóság talajára tereli és csak nagy valószínûséggel megnyerhetõ ügyben indítanak pert. Ezt a gyakorlatot át kellene venni, felhagyva a perre való rábeszéléssel. Az Uniós gyakorlat jelentõsen eltér a magyar modelltõl: hatósági kikényszerítés helyett az állam által támogatott, szakosodott és erõs civil fogyasztóvédelmi szer-vezetek tevékenykednek piaci viszonyok között. Megítélésem szerint ebben is követni kell az „európai utat”. A Társadalmi Konföderáció fogyasztóvédelmi koncepciója az olasz modellhez közelít, a különbözõ érdekmezõkben mûködõ tagszervezetei jól együttmûködnek a fogyasztóvédelmi környezetvédelmi, de emberjogi-, és családjogi kérdésekben egyaránt. A Társadalmi Konföderáció az új kormányzatnál is kezdeményezi a fogyasztóvédõ fõtanács és egy, a munka világán kívüli kérdésekben érdekelt civil fõtanács létrehozását.
Bányai Péter Mihály

Hurrá itt a nyár! Indul a szezon!
Fogyasztóvédelmi ellenõrzések az idegenforgalmi fõszezonban

A Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség és a regionális területi felügyelõségek június 11-ével megkezdték az idegenforgalmi fõszezonban szokásos nyári ellenõrzés-sorozatukat. Wittich Tamás a felügyelõség fõigazgatója szerint a vendéglátóipari egységek és egyéb területek tulajdonosait nem elrettenteni, nem megfélemlíteni akarják, mindössze azt kívánják elérni, hogy ne fordulhassanak elõ hasonló visszásságok, mint azt az elõzõ években tapasztalták. A vizsgálatok célja a korábbi években tapasztalt jogsértések kiszûrése, annak biztosítása, hogy a fogyasztók szabadságuk eltöltése során nyugodtan pihenhessenek, egészségükben, biztonságukban és vagyoni helyzetükben ne károsodjanak.
A felügyelõségek tavaly 5689 vendéglátóhelyet ellenõriztek, amelybõl 72 %( Hajdú-Bihar megye 41%, míg Bács-Kiskun megyében 90%) volt kifogásolható. Lejárt szavatosságú árut találtak 7,5 millió forint értékben. A kiszabott pénzbírság együttes összege meghaladta a 240 millió forintot. Az ellenõrzések során meg kellett állapítani, hogy az önkéntes jogkövetés nem megfelelõ, magas a figyelmetlenségbõl elkövetett hiányosságok aránya, ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy a vásárló megkárosítása és a tudatos jogsértés továbbra is nagy számban jelen vannak a vendéglátásban.
Az ellenõrzések elsõdleges célja a fogyasztók anyagi érdekeinek védelme, biztonságérzetének megteremtése, a fogyasztók megkárosításához vezetõ szabálytalanságok felderítése és szankcionálása, annak biztosítása, hogy a fogyasztók ne legyenek megkárosítva és gyermekeik is biztonságban legyenek. Ehhez azonban szükséges a fogyasztók oldaláról, hogy tudatában legyenek, hogy a hatóság azért ellenõriz, hogy a vásárló életminõségét javítsa. Éljenek azzal a lehetõséggel, hogy vásárlói szokásaikkal ellentétben szabadságuk idején is nézzék meg a szavatossági idõt, a mérést, a nyugtát, figyeljenek oda a pénztárcájukra.
furdy mária

Szolgáltatók és kiszolgáltatottak

Tiborc panaszának tûnik lassan minden megnyilvánulás, amely szóvá teszi azokat a sérelmeket, melyet az õ rovására követnek el azok, akik belõlük élnek. A szóban, írásban tett észrevételek következmény, válasz nélkül maradnak –úgy tûnik, nem léteznek eszközök, melyek arra szorítanák a szolgáltatókat, hogy a hozzájuk intézett panaszokkal érdemben foglalkozzanak, s annak eredményérõl tájékoztassák a panasztevõt – nem ritkán károsultat. A kormány hallgat. Nem érzi úgy, kötelessége lenne megvédenie azokat, akik felett regnál, s akik ha nem lennének, rájuk sem lenne szükség. Meggyõzõen, elfogadható érvekkel alátámasztva még senki nem tudta elmondani az elmúlt közel húsz esztendõben, mi szükség volt az energiaszektor ilyen arányú értékesítésére, miért nem érte meg az államnak mûködtetnie tovább – ha nem is a korábbi formájában. Nagyon gyenge érvként elhangzott: az állam képtelen lenne fenntartani és korszerûsíteni az energiaszektort. Lehet. A szerteprivatizált állami vagyon külföldi felvásárlóinak minden esetre megérte megvásárolni, s mûködtetni úgy, hogy közben korszerûsítésre nem, vagy alig költött, a nyereséget viszont kivitte az országból. Közgazdásznak sem kell lenni ahhoz, hogy felismerjük: vagy bizonyos arányban értékesíti a magyar állam részvények formájában tulajdoni hányadát, vagy –mint tette- csaknem maradéktalanul eladja-, s akkor kialakul az a helyzet, melynek ma elszenvedõi vagyunk.
A gáz-, az áram-, telefonszolgáltatás kivétel nélkül külföldi tulajdonban van. Mint átlagos magyar állampolgárnak, nincs tudomásom arról, hogy amikor ezek értékesítésre kerültek, az állam kikötötte volna azt a tulajdoni hányadot, amely számára és az ország számára garanciát jelenthetett volna, hogy nem történhet meg bármi a külföldi tulajdonos kénye-kedve szerint. Nem kötötte ki, hogy a kiszolgált, jószerével nullára amortizálódott oszlopokat, vezetékeket a tulajdonos köteles felújítani – horribile dictu az egészet a föld alá levinni, elkerülendõ a légszennyezést. Ma, ha valaki felemeli a tekintetét, vezetékek dzsungelét látja, legtöbb városunk úgy néz, mintha a Balkánon lenne. Bár az már lekörözött bennünket. Nagyon úgy tûnik, itt a szolgáltatók abban a helyzetben vannak, amikor is bármit megtehetnek – következmények nélkül. Mert semminek nincs következménye.
Nézzünk néhány általános példát:
az egyik szolgáltató hosszú évekkel ezelõtt úgy döntött, megreguláz bennünket, s õ dönti el, mikor, hogyan, milyen elõírás szerint kell fizetnünk. Ezek közé tartozott az átalányfizetés, melyhez erõszakosan ragaszkodtak –közben egy-egy havi számla többszörösét emelték le a számlákról. A fogyasztó választhatta az átalányfizetést, vagy a tényleges fogyasztás utánit. Valószínûleg utasítás lehetett, hogy a fogyasztókat az átalány fizetés irányába kell terelni. Csak akkor álltak el a további erõszakoskodástól, amikor arra kérték õket, mutassák meg a vonatkozó jogszabályt, amely ezt elõírja. Természetesen nem volt ilyen jogszabály, így mutatni sem tudtak. Velünk, fogyasztókkal azonban igyekeztek tudatni, hogy itt õk az urak, s vagy úgy parírozunk, ahogy õk diktálnak, vagy jönnek a szankciók. Valahogy így kezdõdött. Mára pedig ott tartunk, hogy felkészületlenségüknek, mohó pénzsóvárságuknak alárendelve mindent, megszabják, hogy csak kettesével mehetnek be egy-egy irodaházba az ügyfelek –jelzem abba az irodaházba, amely a mi adónkból épült! (Az elmúlt télen esõben, szélben az alattvalóként kezelt ügyfelek az utcán álltak, s megalázó módon, emberhez méltatlan körülmények között várakoztak. A magyar kormány pedig szó nélkül tûrte ezt.) Már ahol van még ügyfélszolgálati iroda! Mert feltûnõen sok helyen zárták be õket, mondván: ráfizetéses. Ahogyan munkatársaik jó részét is az utcára tették. Lehetetlenné tették a telefonon történõ óraállás bediktálását, mert képtelenség elérni az irodájukat. Ugyanakkor csaknem minden számlával érkezik az információnak szánt szemét, a számlát két lapon közlik, holott egy bõségesen elegendõ lenne, s oly módon, hogy azt az emberek többsége –hacsak nem szakember- nem érti. Senki ne gondolja, hogy ezt a pazarlást nem velünk fizettetik meg.

Hasonló „gyöngyszemei” a hazai szolgáltatóknak a kábeltévések. Ahol monopolhelyzetben vélik magukat, annak megfelelõen is viselkednek. A látszat kedvéért ugyan van ügyfélszolgálati irodájuk, de az adott napokon az alkalmazott, vagy az állítólagos hivatalos ügyeket intézi –heti kétszeri nyitva tartás mellett!-, vagy nem veszi fel a telefont, vagy a legjobb esetben azt mondja: „felírom a problémát”. Néhány nap múlva, ha érdeklõdik az ember, akkor egyszerûen nem tudnak mit mondani, küldik a következõ ügyfélszolgálati irodához. A másik megyében található ügyfélszolgálat egy jottányival nem különb – ott is „felírják” a panaszt, s aztán nem történik semmi.
Konkrét példa: tavaly augusztus végén meglehetõsen nagy reklámozás mellett harangozták be az egyik alföldi kisvárosban, hogy a korábbi kizárólagos kábeltévé szolgáltatás mellé internet és telefonszolgáltatást is kínálnak. Az ajánlat rokonszenves volt, így megkötöttük a szerzõdést. Eltelt másfél hónap, számla nem érkezett. Helyi ügyfélszolgálat: „felírjuk”. És nem történik semmi. Régiós ügyfélszolgálat: ugyanez, s megint nem történik semmi. Többszöri telefonálásra sikerült „illetékes elvtárssal” beszélni, aki azt mondta – októberben!–, majd decemberben küldik ki a számlákat, mert a rendszer még nem mûködik úgy, ahogyan kellene. Úgy gondolták, karácsony elõtt kiküldenek összesen négy és félhavi számlát, hiszen a legtöbb magyar családnak ilyenkor semmi másra nincs költeni valója, mint kábeltelevíziós számlára. Majd az lesz az ajándék, az ünnepi ebéd. A kérdésre, ezt hogyan gondolták, ismét az volt a válasz, hogy a rendszer… Tessék mondani, ehhez mi köze a fogyasztónak?! Miért reklámoz egy szolgáltató egy addig új szolgáltatást, míg arra semmilyen vonatkozásban nincs felkészülve?! S ezt következmények nélkül megteheti. Az eredmény fél év alatt született meg, ennyi idõbe tellett, míg ki tudtak izzadni magukból valamiféle választ.
S végül a posta. Belgiumba, konkrétan Brüsszelbe két óra alatt ki lehet érni repülõvel. E közben egy levélnek ugyanehhez öt hét szükséges. De minden egyes levél feladásakor megkérdezik: sürgõsséggel lesz? Minek?! Úgy még lassabban ér célba! Ha valaki bemegy a postahivatalba, nehéz nem észrevennie, mennyi minden, a postától idegen dologgal foglalkoznak. E közben a klasszikus postai szolgáltatásoknak sikerült alulról megcsodálnia a békát. Az sem kerülte el a figyelmünket, hogy miközben idõrõl idõre sorszámot osztogatnak –helyenként meglehetõsen erõszakosan rátukmálva azt a betérõre, mintha legalábbis kötelezõ lenne részt vennie a posta belsõ felmérésében– minden alkalommal kevesebb lesz a kiszolgáló létszám. A szolgáltatás színvonala meg ennek megfelelõ, azaz egyre rosszabb. S mit fognak a postai szolgáltatások közül privatizálni? – természetesen azt, ami hasznot hoz. Számos hasonló példa van – szinte nincs, aki ne õrizne a szolgáltatókról olyan képet, melyet szívesen feledne. S miért is lenne különb, jobb, mint bármi más ebben az országban, ahol semminek nincs következménye. Populizmusnak is lehetne titulálni a leírtakat, ha nem érintene több millió embert. Amikor arról beszélünk, mennyire szükséges lenne hatékony civil szervezetekre, azt kell a törekvés mögött látni, hogy ez lenne a leghatékonyabb módja a kiszolgáltatottság megállításának. Ha a szolgáltatókból hiányzik az elemi tisztesség, ha a kormány úgy kezeli állampolgárait, mintha köze nem lenne hozzájuk, akkor csak a civil összefogás segíthet. Ennek felismeréséig azonban –úgy tûnik– hosszú még az út.

L.L.

Nincs medence vízforgató nélkül

A nyári meleggel érkezik a strandszezon is. A legtöbb belföldi turista a hazai tavakhoz, a Balatonhoz, a Fertõ és a Velencei tóhoz megy egy kis felüdülésért. Sokan azonban nem jutnak el természetes vízforrásokhoz, nekik csak a mesterséges medence marad. A korábbi években és az uniós jogszabályok változásaival egyre szigorodtak a medencés strandok üzemeltetésével kapcsolatos jogszabályok és elvárások. Azok a strandok, amelyek nem rendelkeznek vízforgató berendezéssel vagy nincs víz minõséget javító berendezés, ott az ÁNTSZ megtiltja a medence mûködését. Év elején a magyarországi strandok és fürdõk medencéinek egytizedét fenyegette a bezárás, ezekbe ugyanis nem szerelték be a jogszabályi elõírásoknak megfelelõen kötelezõvé tett vízforgató berendezést. A kormány eddig három éven át adott haladékot a komoly és drága berendezések beépítésére. Dr. Kulcsár György országos tisztiorvos korábban úgy nyilatkozott: a kormány nem hosszabbítja meg újra a készülékek beszerelésének határidejét. Emellett hozzátette: nincs módjuk mérlegelni, ahol hiányzik a vízforgató berendezés, ott az ÁNTSZ megtiltja a medence mûködését. A bezárással fenyegetõ száz medence többsége kültéri, s üzemeltetõik néhány hete szembesültek azzal, hogy a berendezés hiányában nem kapták meg a májusi nyitáshoz az ÁNTSZ engedélyét. Hazánkban 1013 medence található fedett uszodákban, nyitott helyeken, általában strandokon. Tavaly a hatóságok szerint száz körül volt azoknak a medencéknek a száma, amelyekbõl hiányzott a vízforgató berendezés. Vagyis az elmúlt idõszakban nem változott semmi. A tisztiorvos szerint ennek az a magyarázata, hogy egy ilyen berendezés beszerelése medencénként mintegy 50 millió forintot vesz igénybe. Az üzemeltetõk, zömmel önkormányzatok, nem rendelkeznek ilyen nagyságú félretett, mozgósítható tõkével és az elmúlt idõszakban sem erõsödtek meg anyagilag. Így erre a beruházásra sem maradt, vagy lett pénzük. Felmentést ez alól egyedül a gyógymedencék kaphatnak akkor, ha a kormányrendeletben meghatározott feltételek teljesülnek. Emiatt több esetben elõfordulhat az, hogy a strandot nem kell bezárni, mert a gyógymedence felmentést kapott a vízforgató berendezés beszerelése alól, de ettõl függetlenül a hideg vizes medence mûködtetését a Tisztiorvosi Szolgálat nem fogja engedélyezni. A rendeletre hivatkozva került lakat alá néhány napja a szolnoki Damjanich uszoda, ahol többszöri figyelmeztetés és bírság ellenére sem épített be vízforgató berendezést a helyi önkormányzat a medencébe. Az uszoda vendégei és úszói a tiszaligeti strandon hódolhatnak tovább szenvedélyüknek. Végleg bezárták a szolnoki Damjanich uszodát, ahol többszöri figyelmeztetés és bírság ellenére sem épített be vízforgató berendezést a medencékbe a tulajdonos helyi önkormányzat. A bezárt uszoda helyére wellness-hotelt terveznek, az úszók a tiszaligeti strandon úszhatnak tovább. A május 28-i bezárást több bírság, határidõ-módosítás elõzte meg, míg végleg lakat került a közkedvelt belvárosi fürdõhely kapujára. Január 1 óta ugyanis a berendezés hiánya miatt engedély nélkül üzemelt. A Damjanich uszoda helyébe most a tiszaligeti termálstrand lép, ahol egy 50 méteres vízvisszaforgató berendezéssel ellátott nagymedence várja a látogatókat. Tanuszodát is építenek itt a kicsiknek és egész évben várják a fürdõzõket, ugyanis az idényjellegû létesítményt téliesítik. A bezárt uszoda helyére egy wellness jellegû szállodát és azt kiszolgáló gyógyfürdõt építenének. Az egykori uszoda vizét ugyanis termálvízzé nyilvánították. A beruházás elsõsorban magántõkébõl valósulna meg, európai uniós forrásokkal kiegészülve. A hideg vizes medencék korszerûsítését elõíró kormányrendeletben 2006 végét jelölték ki a vízforgató berendezések beépítésére. Ezt az uszoda nem tette meg, így 2007. január 1-je óta a szolnoki uszoda szabálytanul mûködött. Emiatt az ÁNTSZ 2007-ben többször megbírságolta a tulajdonos önkormányzatot, júniusban pedig bezárta az uszoda kapuit.

Az állampolgári jogok biztosa, Lenkovics Barnabás szerint a közegészségügyi érdekek sokkal fontosabbak a gazdasági okoknál. Utalt erre annak okán, hogy egy-egy medencébe a vízforgató rendszer beépítése elérheti az 50 millió forintot is. Ezért a pénzhiány nem mentesíti az üzemeltetõket a szabálysértés és a medence-bezárás alól.
- Noha a drága berendezések kiépítésére vonatkozó kötelezettség sértheti a fürdõket üzemeltetõk gazdasági érdekeit, azonban a töltõ-ürítõ rendszerû medencék vizének lényegesen rosszabbak a bakteriológiai mutatói. (...) A fürdõbezárással okozott érdeksérelem szükséges és arányban áll az intézkedés által védeni szándékozott közegészségügyi érdekekkel, valamint a jövõ generációi számára az egészséges környezet megtartásának követelményeivel - olvasható az Országgyûlési Biztos Hivatalának közleményben. Az Európai Unió jogrendjében a medencés fürdõk egészségügyi és biztonsági követelményei közvetlenül nem szerepelnek, így minden tagállam saját szabályozásában rendelkezik ezekrõl a kérdésekrõl. Hazánkban pedig a beépítési határidõ 2006. december 31-én lejárt.
Kõszegi Krisztina

Amit eszünk, azzá leszünk…

Fogyasztóvédelmi sajtótájékoztatót tartottak a MÚOSZ székházban a tudatos fogyasztói társadalom kialakítása ügyében a fogyasztóvédõk. Szigethy Emma megnyitó beszédében kihangsúlyozta, hogy nagy a felelõssége az újságíró társadalomnak, mert nem megfelelõ módon tájékoztatják a lakosságot, illetve csak azokról az esetekrõl, amelyek kifejezetten egy-egy botrányhoz köthetõk. A cél, nem ez, hanem mint az egyre inkább megfogalmazódik a társadalomban, a lakosság tudatos vásárlói szokásainak kialakítása, azzal, hogy az emberek egészségesebb életet éljenek. Ennek lapja a táplálkozás, mert nagyon lényeges, hogy mit juttatunk be a szervezetünkbe. Nem csak az életminõségünket, de a szervezetünket is megóvjuk, ha odafigyelünk arra már a vásárlásnál, hogy amit megveszünk az megfelelõen fel legyen címkézve, tartalmazza, a szavatossági idõn túl, az áru pontos összetételét, az adalékanyagok milyenségét és mennyiségét pl. antioxidánsok, zsír, glukóz stb.. Sajnálatos módon Európa lakosai között élen járunk az elhízásban, ami azt jelenti, hogy a népesség több mint 45 %-a szenved a súlyfeleslegtõl. Az étel azért kell, hogy egészségesek legyünk, de van, akit az tesz beteggé. Miért?- merül fel a kérdés. Ennek az oka az étkezési szokások megváltozásában kereshetõ. Lényegesen kevesebb fõtt ételt fogyasztanak a ma rohanó világában élõk, a mérleg serpenyõje erõsen átbillent a hideg élelem- és a gyorstalpalók kínálatára. A magyar lakosság érdekes módon tejérzékenyebb, mint a környezõ országokban azt tapasztalják, pedig, - mint azt a beszámolón hallottuk -, a tej az valójában tejbõl készül, csak a kezelése – homogenizálás-, során megváltozik, ezért nem alszik meg, s vált ki egyesekbõl allergiás reakciót. Nagyon fontos az élelmezéskutatók által vizsgált terület a Coeliakia, amely a liszt érzékeny betegek egészségesebb táplálkozásával foglalkozik. A beteg a táplálékot nem tudja feldolgozni, s a így vitaminhiány miatt kialakul nála az Anti-immun betegség. A Glutén nevû fehérje, amely lényegében a gabona sikértartalmát jelent a felelõs ezért. Sajnos az ilyen betegek életfogytig tartó diétára vannak ítélve, ezért gluténmentes élelmiszereket kell vásárolniuk, amit sokszor tíz-harminc százalékkal magasabb áron érhetnek el a normális élelmiszerekéhez képest. Nagyon fontos társadalmi feladat ezeknek a betegeknek a megfelelõ tájékoztatása, a gyártók- és a forgalmazók-, de kihangsúlyozzuk, hogy a vásárlók felelõssége is. Mindenképpen megbízható forrásból származó terméket vásároljon meg, tudatosan ügyeljen az összetevõk pontosságára, hogy az esetleges rosszullétet elkerülje. 2005. november 20-án életbe lépett az Unió II direktívája, miszerint az Unió összes tagállamában kötelezõ az allergén alkotórészek feltüntetése valamennyi terméken, s ez nem csak az élelmiszerekre értendõ. Az allergén lista kétévente felülvizsgálatra kerül. Az EU Élelmezési Biztonsági Bizottsága közleménye pontosan megszabja a szabályokat, amelyek híján a terméket nem szabad forgalomba hozni. Nagyon fontos arról is tudni, hogy a glukózra érzékenyek elõszeretettel használják a szóját és a szójakészítményeket, holott az magában is allergiakeltõ, ha nem a megfelelõ mennyiségben juttatják a szervezetbe. A beteg azt gondolja, hogy jót tesz, holott ugyancsak betegebbé teszi magát. Sajnos Magyarország nem rendelkezik még élelmiszer biztonságot bevizsgáló laboratóriummal, s a társadalom sem elég nyitott a probléma befogadására és a megoldásra. A kereskedõ azok, akik a gyártók után kötelezhetõk arra, hogy a kereskedelmi etikának megfelelõen szolgálják ki a nagyközönséget. Az üzletláncok töménytelen mennyiségben értékesítik a gyártók kínálatát, s nem igazán foglalkoznak azzal, hogy a vásárlók tájékoztatása pontos legyen, amely nem csak az ár és szavatosság, hanem a gyártó kiléte és az áru minõsége mellett, az áruféleségek összetételérõl is kötelezõ jellegû törvényerejû rendeletekkel van szabályozva. Az árakba beépítik a bírságot, így valójában azoktól a büntetõszankciótól is megszabadulnak, amelyek ugyanakkor a kis piaci árust teljességgel tönkreteheti. Felmerül a kérdés: és mi lesz a maradékkal? Sajnos azt senki sem tudja követni, feltételezhetõ azonban, hogy az áruláncba úgy tér vissza, hogy az állatok etetésére használják, ezzel is növelve az adalékanyagok adta veszély lehetõségét.
Az etikátlan piaci magatartás, a vásárló megtévesztése ellen minden esetben fel kell lépni, a vásárlók könyvét el kell kérni, s megírni a panaszt, hogy valójában azt együk, amit megvásárolunk, ne himi-humi átalakított vegyszerekkel dúsított másolatot. A víz minõsége nagyon jó hazánkban, de nem árt tudni, hogy sem a rostos üdítõt, sem az ásványvizeket a felnyitás után ne tároljuk hûtés nélkül. Különösen veszélyes a kisgyermekek számára, ha esetleg több napig hûtés nélkül tárolt üdítõitalt juice-t adunk, súlyos vese és májkárosodást okozhat. A GM-manipulált élelmiszerek itthon is nagyon felkapottak, de sajnos nem hazánkban termelik azokat. A származási helyet minden esetben fel kell tüntetni. Érdekes, hogy pl. hagyma- paprika-, stb. termelõk lévén a származási hely gyakran a távol-kelet, vagy Kína. Az OFE feltett szándéka nemzeti táplálkozás életmódot ajánlani. Létezek különbözõ védjeggyel védett áruk, amelyek egyfajta minõséget garantálnak. Minél több védjeggyel ellátott termékre lenne szükségünk, hogy azzá legyünk, amit eszünk… azaz egészségesek.
fm

Tapasztalatok a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõségen

A napszemüvegek jól állták a próbát…
- A napszemüveg napjaink egyik legdivatosabb terméke. Milyen szempontok szerint vizsgálták be önök a beérkezõ vendégek által hozott, ismeretlen beszerzési forrásból származó szemüvegeket?
- Napjaink egyik legkeresettebb divatcikke a napszemüveg, mely egyben egészségvédelmi funkcióval is rendelkezik. Az ózonréteg elvékonyodása, helyenként teljes hiánya ráirányítja figyelmünket a káros UV-sugárzás elleni fokozott védelem fontosságára. A jól kiválasztott napszemüveg szemünket megvédi az egészség szempontjából nagy jelentõséggel bíró, egyéb körülményekkel, eszközökkel ki nem küszöbölhetõ fénysugaraktól.
- Milyen tartományon belül fogadható el az UV-sugárzás és mely tartomány ellen kell védeni a szemet?
- Az UV tartományból az UV B (280-315 nm) és UV A (315-380 nm) sugárzás ellen kell védekeznünk, napszemüvegeinknek – szabvány szerint – ezen hullámhosszú sugárzást
kell kiszûrniük.
- Hogyan folyt a bevizsgálás?
- Minden érdeklõdõ saját maga meggyõzõdhetett napszemüvege biztonságosságáról. A lencsék teljes felületét ellenõrizve jól látható volt a káros UV-sugárzásból áteresztett fény mennyisége.
- Milyen eredménnyel zárultak a vizsgálatok?
- A vizsgálatok jó eredménnyel zárultak. A gyors, csak néhány másodpercet igénylõ vizsgálat eredménye a résztvevõk nagy részét megnyugtatta. A 183 db vizsgálati mintából „csak” 13 db (kb. 7%) bizonyult nem teljesen biztonságosnak. Ezek között volt olyan, ami már több évtizede tulajdonosa birtokában volt, vásárlásakor még a környezeti ártalom nem volt a mai szinttel összemérhetõ. Ezek a termékek nem elégítik ki a mai jogszabályi követelményeket, illetve a saját fogyasztói elvárásokat. Tanulságként vonható le az a megállapítás, hogy régi napszemüvegeinket érdemes újra cserélni. Volt olyan termék, ami a gyártó vagy forgalmazó által megfogalmazott, a szabványtól szigorúbb követelményt csak részben elégítette ki. Ezek a termékek 380 nm-ig, tehát a tényleges UV tartományig tökéletesek voltak, de a vállalt 400 nm-ig csak korlátozottan nyelték el a hullámokat. Ez biztonsági szempontból nem kifogásolható.
- Találkoztak-e érdekesebb lencséjû szemüvegekkel?
- Érdekességképpen megemlítésre kerülhet, hogy 2-3 db szemüveg olyan sötét színû volt, amely már a látható fénybõl is csak nagyon kevés mennyiséget eresztett át, ezzel korlátozva használójának a jó látást.
- A tapasztalatok mit mutatnak a márka és az ár mennyire vannak összefüggésben a minõséggel?
- A korábbi vizsgálatokkal megegyezõen, az UV fényelnyelés vonatkozásában, összefüggés most sem volt tapasztalható az ár/márka és biztonságosság között. Volt néhány száz forintos árért tökéletesen biztonságos termék csakúgy, mint a több tízezer forintos termékkörben.
- Mi tanácsolnak, hol vásároljunk napszemüveget, s a vásárláskor mire fordítsunk figyelmet?
- A fogyasztóvédõk csak a bemutatott termékek UV fényáteresztését tesztelték. Ezen túlmenõen azonban egyéb szempontok is befolyásolhatják választásunkat, az egyén elvárásainak megfelelõen. Lehet ez a keret és lencse mérete, színe, kialakítása és még számos tulajdonság. Vásárláskor mindenképpen figyeljünk arra, hogy a kiválasztott termék legyen sérülésmentes, legyen gyártói vagy forgalmazói elérhetõség a mellékelt címkén. Csak olyan kereskedõben bízzunk, akinél a vásárlást igazoló blokkot megkapjuk, hiszen késõbb panaszunkat, reklamációnkat így érvényesíthetjük.

Szerencsés esetben „ csak” lila foltot hagy…

A játékfegyvereket a Mechanikai és Villamos Laboratórium játéklaboratóriumában vizsgálják be a Fõvárosi Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség munkatársai. A laboratórium vezetõje mutatta be, mennyi veszélyt rejtenek magukban a szülõk által a legtöbb esetben gyanútlanul vásárolt játék pisztolyok.
- Mi határozza meg egy játék fegyver veszélyességét?
- A rugós-légsûrítõs rendszerû pisztolyok (fegyverek) vizsgálatát az MSZ EN-71-1:2007 Gyermekjátékszerek biztonsága címû szabvány, vonatkozó elõírásai szerint kell vizsgálni. A játék-pisztolyokkal való játék veszélyességét az általuk kilõtt mûanyag lövedékek (Ø6 mm-es golyók) mozgási energiája adja. A helytelen használatból adódó szem- és bõrsérülések súlyossága a lövedékek energiájával arányos.
- Hogyan mérik be ezt a fajta energiát?
- A pisztolyok vizsgálathoz alkalmazott berendezés az adott fegyverbõl ellenõrzött feltételek mellett kilõtt lövedék mozgási energiáját méri meg, igen nagy pontossággal. A mérési módszer lényege a sebességmérés, a kapott sebességet a program a lövedék elõre megmért és betáplált tömege alapján számolja ki Joule-ban.
- Hány Joule lehet a játék-pisztolyból kilõtt golyó energiája?
- A szabvány a gyermekek (14 éven aluliak) számára gyártott játék-pisztolyok esetében a megengedett energia felsõ határértékét rögzíti, ez az érték 0,08 Joule. A vizsgálat során 5 mérést kell végezni, amelyek közül egyik eredménye sem haladhatja meg az elõbbi értéket.
- Mit mutatott a bevizsgált pisztolyok minõsítése?
- A pisztolyok többsége kisebb-nagyobb mértékben meghaladta ezt az értéket, a legnagyobb elõforduló érték (0,1828J) csaknem két- és félszerese a megengedett értéknek.
- Ez nagyon magas szám. Mire figyeljenek a szülõk az ilyen típusú játékok vásárlásánál?
- Csaknem valamennyi látogató rákérdezett arra, hogy mit kell az ilyen típusú játék vásárlásánál elsõsorban figyelembe venni. A vásárláskor gondosan tanulmányozni kell a csomagoláson feltüntetett adatokat, a magyar nyelvû árucímkén feltüntetett információkat. Ezekbõl rendszerint kiderül, hogy a kiszemelt pisztoly 14 éven aluli gyermekek számára, vagy ennél idõsebb korosztály részére, sport célra készült-e.
Sajnos az árucímke tartalma nem minden esetben felel meg a valóságnak. A 3 éven felülieknek ajánlott játékokról sokszor a laboratóriumi vizsgálatok során derül ki, hogy veszélyesek, a lövedék túlságosan nagy mozgási energiája miatt. A csomagoláson rendszerint megtalálhatóak azok a figyelmeztetõ feliratok és szabályok, amelyeket a balesetmentes játék érdekében mindenkor be kell tartani. Ennek a tudatosítása és megkövetelése a gyermektõl a szülõ felelõssége.


Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség közleménye alapján mas



Sok a szabálytalanság…



- Lassan itt a nyár, már a május is szokatlanul nagy hõséget hozott, úgyhogy félelemmel vegyes érzésekkel állunk meg a húsospultok elõtt, vajon friss terméket kapunk? Vajon nem egy réges régen lejárt lemosott és „felpofozott” hústerméket adnak el nekünk, hogy azt elfogyasszuk? Bízzunk a kereskedõi szellemben, ami eddig arra utalt, hogy nekünk mindegy, hogyan de eladjuk, hogy ne érjen kár bennünket, legfeljebb egy kis hasmenést kap a fogyasztó? Mire kell jobban odafigyelnünk nekünk vásárlóknak, hiszen nem nekünk kellene gyanakodva keresgélni a termékeken a megfelelõ minõségi tanúsítványt, hanem arra az üzletvezetõknek, de már azt megelõzõen a nagykereskedõknek is nagyobb figyelmet kellene fordítani. Az utolsó nagy ellenõrzésekkor- a húsvéti ünnepek táján-, a nagyelosztók közül az ellenõrzött 63 nagykereskedés 60%-nál tapasztalta az ellenõrzés során a felügyeleti szerv, hogy vétettek a jogszabályi elõírások ellen. Mit várhatunk a melegebb napokon?
A bevásárlóközpontok, piacok hatalmas tömegeket vonzanak, s nehéz elképzelnem a vásárlást úgy, hogy minden egyes terméket gyanakodva forgassak, hogy megtaláljam az áru eredetét, összetételét szavatoló címkéket, ráadásul úgy, ahogy azt a „nagykönyvben” megírták. Valószínû hirtelen nem is tudnám, mit kell keresnem a címkén, hogy annak tartalmaznia kell, vagy sem, hogy a termék milyen összetevõket tartalmaz, na persze, ha egyáltalán a betûméret lehetõvé teszi, hogy elolvassam, ha rátalálok valamilyen tájékoztatóra.
A kereskedelemben elszabadult az a fajta etikátlan magatartás, amely kifejezetten csak a profitszerzést célozza meg, mintha elfelejtette volna a szakma, hogy kereskedõnek dicsõsége a szép üzlet, a jó minõségû, gazdag választék mellett, a vevõ pontos, naprakész tájékoztatása- összességében a hitelesség. A vásárló kényszerhelyzetbe kerül, mert nincs más, mint a lakókörnyezetében éppen a legközelebbi csarnok, bevásárlóközpont, vagy kiskereskedés, ahol sajnálatos módon egyre inkább azt tapasztalhatja, hogy nem törõdnek az érdekeivel. Nem érdek, hogy az áru úgy heverjen a polcon, hogy szinte eladja maga magát, s ha meg kívánja venni a vásárló, akkor minden tekintetben kifogástalan legyen a termék, megbízható forrásból származzon, a szavatossága ne legyen lejárva, s a minõsítés mellett megtalálja az áru eredetére utaló címkét és minden jellemzõjét. Ez pedig alapvetõ elvárás, mert az egészséges élet és táplálkozás alapvetõ követelménye, amennyiben csak a mindennapi betevõnkrõl ejtünk szót. Gyakran tapasztaljuk, hogy a polcokra kerülõ árunak nem találjuk meg az árát, mert elõtte más volt a polcra pakolva, aztán meglepõdve állunk a pénztárnál, hogy miért is kell ennyit fizetnünk? A vonalkód ugyan szerepel minden terméken, de abból csak az árellenõrzõ automatákon keresztül juthatunk információhoz, amit már a harmadik terméknél bizonyára nem veszünk igénybe, mert nincs rá sem idõnk, sem energiánk. Az efféle kereskedõi szemléletbõl kárunk keletkezik, de érhet még ennél nagyobb meglepetés is minket, ha becsapnak. A pénztáraknál a statisztikai mutatók szerint minden tizedik vásárlót megkárosítják átlagosan 76 forinttal. Itt a küszöbön a nyár, s a hazánkba látogató idegen nemzetiségû turisták joggal félnek, ha már jártak nálunk, hogy sokkal többet fizettetnek velük, mint a valódi fogyasztói ár, de nekünk sem árt odafigyelni!
A fogyasztóvédelmi ellenõrzések 2007. január 1.-tõl a Regionális Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelõsége és valamennyi Területi Kirendeltsége részvételével folytak és folynak jelenleg. Az ez évi adatok alapján az ellenõrzött kereskedelmi egységek mintegy 65%-a esett kifogás alá. Országos szinten a kifogásolási arány hazánk északi régióiban 84%, a dél-alföldön 80%, a fõvárosban, - ahol közel 3 millió ember vásárol -, ugyancsak 84% .
Nézzük meg mi a helyzet az édesipari termékekkel? Az utolsó nagy ellenõrzéseknél 160 tonna édesipari termék került ellenõrzésre, amelybõl 25,5 tonna volt kifogásolható jelölési szabálytalanság miatt. A kifogásolt édességek jelölésének gyakori hibája a megnevezés teljes, vagy részleges hiánya volt. Ezekben az esetekben a leíró megnevezés hiányzott, illetve a termék összetétele nem indokolta a címkén feltüntetett csokoládé megnevezést.
Melyek a tipikus hiányosságok? A húsok, húskészítmények esetében: a tavalyi évhez hasonlóan a tárolás az elõírásoknak nem felel meg. A füstölt terméket csak felfüggesztve és szétválasztva lehet tárolni, ezzel szemben gyakori az egymásra préselt, fektetett áru. A jelölések esetében – szinte kritikus a helyzet-, az egységár és árfeltüntetés hiánya miatt. A vásárló nem tudja megállapítani, hogy mennyibe kerül, amit megvásárolna. Súlyos hiba a bizonylatok hiánya, a minõség megõrzési címke nem léte, a gyártó megjelölésének elhagyása. Ugyancsak fontos, hogy az áru ne legyen összetéveszthetõ - pontos megnevezés, összetétel. Az édesipari termékeknél nagyon fontos ugyancsak e körülmények tisztázása, hogy ha csokoládét vásárolunk, az valóban csokoládé legyen, vagy ha egyéb készítmény, akkor azt pontosan meg tudjuk állapítani. A beszerzési bizonylatok hiánya ugyancsak súlyos visszaélésekhez vezethet. A vevõ emiatt is kárt szenvedhet, a bizonytalan beszerzési forrás, nem szavatolhat megfelelõ minõséget, s az ár tekintetében is kár érheti, mert nem biztos, hogy jól jár az esetlegesen olcsóbb áron kínált termékkel. Ez a körülmény egy kisnyugdíjas, vagy egy nagycsalád esetében nagyon sokat jelenthet a havi kiadások szintjén, mert az áru kezelése és tárolása szabálytalanságai könnyû és gyors minõségromláshoz vezetnek, amely megviseli a pénztárcát. Fontos a magyar nyelvû tájékoztató feltüntetése mellett az olvashatóság
A gyûjtõcsomagolás és összecsomagolás esetében a játékkal összecsomagolt édességek jelülésénél kötelezõ a „CE” jel - az Uniós szabvány -, illetve a játékokon nem szerepel a korosztály megjelölése.(ugyancsak kötelezõ, mert életveszélyt is elõidézhet).
A vasárnap reggeli asztalra gyakran kerül kalács, amelybõl örvendetes módon igen széles választékot kínálnak az üzletek. A kalács eladhatóságát az alak és a héj határozza meg, mert ezen esztétikai követelmények segítik a vevõt a döntésben, az illatot is idesorolva. A vizsgált termékek 50%-át kitevõ csomagolt termékek közül 2 közepes, 4 jó és 2 kiváló termék került ki. A pékek javíthatnak ezen az arányon, de különösebb gond nem tapasztalható e téren. Fontos a terméken az összetétel, allergének stb. megjelölése. A gyártó nevének, címének elmaradása a kisebb gond, mert halmozottan fordulnak elõ e hibák. ( pl. mennyi mazsolát tartalmaz stb.) A védõgázas csomagolást jelölni kell!
A hõség beálltával azt gondolom, hogy még nagyobb figyelmet kell fordítanunk az élelmiszerek beszerzésénél a szavatossági idõ ellenõrzésére, a kereskedõnek, viszonteladónak, pedig arra, hogy csak biztos forrásból származó terméket forgalmazzanak, mert bizony rajtuk áll, vagy bukik, egy-egy szalmonellafertõzéses tömeges megbetegedés, vagy egyéb fertõzések elkerülhetõsége, ha a vásárló esetleg nem eléggé figyelmes és gyanakvó. Itt a fagylaltszezon, ami örökös veszélyt hordoz magában, mert eltenni, tárolni még akkor sem célszerû azt, ha egészen biztos, hogy a megszokott cukrászdánkból származik.
fm

Itt-hon:

Jagasics Béla lett a budapesti civil iroda elnöke


Az Ön kinevezésével kapcsolatosan milyen változások várhatók, illetve a civil szektorban mit kíván megváltoztatni? Mivel biztatja a civil aktivistákat, a pályázati elosztás rendszere változik-e? Újdonságok?

A Fõvárosi Önkormányzat 2005-ben elfogadta a „Civil Nyilatkozat” c. partnerségi dokumentumot, amely a felelõs önkormányzati-civil együttmûködés elveit rögzítette máig érvényesen és civilbarát érzékenységgel. A deklaráció elveinek megvalósulását segítendõ egy feladattervet is kidolgozott, amelynek elsõ lépéseként még 2005-ben létrejött a Fõvárosi Civil Iroda.
A Fõvárosi Civil Iroda a Fõpolgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálatának keretében mûködik (1052 Budapest, Bárczy István u. 1-3., tel./fax: 327-1216, 327-1211), különbözõ szolgáltatásokkal támogatja a budapesti civil szervezetek mûködését, elõsegíti a civil-önkormányzati kapcsolatok alakulását.
Eddig az Iroda legfõbb tevékenysége a civil adatbázis fejlesztése, karbantartása volt. Ez azért hasznos, mert az önkéntesen bejelentkezõ civil szervezetek alapvetõ adataik megadásával és okirat-másolataik benyújtásával bekerülve a regiszterbe, a Fõvárosi Önkormányzathoz benyújtott pályázataik során a továbbiakban mentesülnek az iratok becsatolásától, csupán nyilatkozniuk kell azok érvényességérõl. Az adatbázis egyszersmind a civil szervezetek fõvárosi pályázati támogatásainak a nyilvántartása is, amely objektívabbá és átláthatóbbá teszi a pályázati rendszert.
Ezt a tevékenységet természetesen tovább folytatjuk, de emellett egy sokkal szélesebb körû, a civil szervezeteket segítõ szolgáltatás-csomag kialakítására, folyamatos mûködtetésére vállalkoztunk, figyelemmel a „szolgáltató önkormányzat” követelményeire is.
- Dolgozunk azon, hogy a civil adatbázis elektronikus úton – természetesen megfelelõ adatvédelemmel – nyilvánosságot kapjon.
- Aktuális tartalmakkal 4-5 naponta frissítjük a Budapest Portál Civil Oldalát, hogy a civil szervezetek idõben hozzájussanak a legfontosabb információkhoz. A civil szervezeteknek a honlap céljaihoz illeszkedõ, széleskörû érdeklõdésre számot tartó híreit, információit szívesen közzétesszük.
- A honlapon karbantartunk egy aktuális pályázati gyûjteményt, amely – törekvéseink szerint – a budapesti civil szervezetek számára (is) használható teljes magyarországi és EU-s pályázati kiírásokat tartalmazza. A részletes pályázati lista a következõ címen található meg: www.budapest.hu/engine.aspx?page=20040930-cikk-civilpalyazat - s itt a következõ linkre kattintva érhetõ el a gyûjtemény: „Az aktuális civil pályázatok listája letölthetõ INNEN."
- Ugyancsak a honlapon vezetjük folyamatosan a civil szervezetek által szervezett vagy érdeklõdésükre számot tartó események listáját.
- A legfrissebb információk célzott eljuttatása érdekében 4-5 naponta megjelenõ elektronikus hírlevelet indítottunk (Civil-Budapest Hírlevél), amelynek az igénylõi köre pár hét alatt 500 fölé emelkedett.
- Szívesen segítünk szervezeteknek mûködtetési, jogi, szervezetfejlesztési, pályázatkészítési stb. kérdésekben. Ha esetleg a konkrét választ nem is tudjuk megadni, a kompetens tanácsadókhoz el tudjuk irányítani az érdeklõdõket.
- Segítséget adunk civil szervezetek partnerkereséséhez.
- Elektronikus és papíralapú formában szakirodalom biztosításával segítjük elõ a szervezetek tájékozódását.

Rendkívül nagy jelentõségû munkánk a Fõvárosi Önkormányzat civil rendeletének elõkészítése, amely konkrét megoldásokat biztosít a partnerségi elvek gyakorlati megvalósításához; az önkormányzati döntés-elõkészítésben a civil szakértelem és aktivitás rendszerszerû megjelenésének, a közvetlen-részvételi demokrácia gyakorlásának; egységesíti, ezáltal átláthatóbbá és civil barátabbá teszi a pályázati rendszert; rendszerezi az önkormányzat pénzügyi jellegû kapcsolatait a civil szervezetekkel.

Mindezek a szolgáltatások a reményeim szerint hozzájárulnak ahhoz, hogy a civil szervezetek egyre tervszerûbben, felelõsebben mûködjenek, profi nonprofittá fejlõdjenek, igényük legyen a szektor egészében gondolkodni, igényeljék az együttmûködést szektoron belül és a szektorok között.
Jómagam köztisztviselõ vagyok. Nincs arra kompetenciám, hogy a szektort megváltoztassam, ezt egyes egyedül maga a szektor teheti meg. A magam segítõ eszközeivel persze hozzá kívánok járulni ahhoz, hogy a szektor képes is legyen a helyzete reális értékelésére, az autentikus fejlesztési lépések kidolgozására és a jelenleg több töréspont mentén is érzékelhetõ megosztottságának meghaladására.

Jagasics Béla
vezetõ fõtanácsos - civil referens

Civil szervezetek a társadalomért

Talán soha nem volt akkora szükség a civil szervezõdésre, mint napjainkban. Elkényelmesedett, gondolkodásról, cselekvésrõl leszoktatott, a megoldást mindenre mástól, máshonnan, de mindenképpen kívülrõl váró társadalom lettünk. Vannak persze „próféták”, akik csalhatatlanul ismerik és tudják, mi az igazság, – csak valahogy mindig zsákutca lesz belõle. A valódi megoldás az, amikor az ember maga ismeri fel önnön érdekeit, keményen küzdve érte meghozza azt az áldozatot, mely nélkül csak kölcsön kapott félmegoldásokról beszélhetünk. Saját sorsunkért mindannyian magunk felelünk. Önmagunkban kevesek vagyunk, ezért van szükség a közösségekre. Önmagunkban egy szál könnyen eltörhetõ vesszõ vagyunk. De összefogva, kévébe kötve eltörhetetlen. Ezt kell felismernünk, ezért kell tennünk.
Most egy olyan civil szervezetet mutatunk be, amely több mint 10 éve létezik, az ország minden pontján összesen nyolcvannál több helyi csoportja van, hatezret meghaladó tagszámmal. Ez a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ). A szövetség –benne a helyi csoportokkal- nagyon sokat tesz azért, hogy fellobbanjanak azok az apró lelki, szellemi lángocskák, melyek végre világosságot teremtenek – szívekben, lelkekben, agyakban.
A KÉSZ idei elsõ országos találkozójára 2007 májusában került sor. Az esemény házigazdái Csongrád városa és a helyi KÉSZ csoport volt. A találkozó elsõsorban a munkáról szólt, de jutott idõ városnézésre is. Az ország minden részébõl érkezett résztvevõk ízelítõt kaphattak az õsi Tisza-parti város életébõl, megtekinthették Belsõvárosának eredeti állapotában megõrzött halászházait, hangulatos girbe-gurba utcácskáit, fõbb nevezetességeit. Az alábbiakban errõl az eseményrõl számolunk be.

Csongrád történetérõl szólva többnyire Anonymus Gestáját jegyzik hiteles forrásként. E szerint Ond fia Ete, Alpár és a Bõd-rév között erõs földvárat építtetett, melyet Csongrádnak, fekete várnak neveztek. A leírásról ma már tudható, számos bizonytalan adatot is tartalmaz, ugyanis Csongrádon már a honfoglalás elõtt állt egy ismeretlen eredetû földvár. A kutatások szerint a település több ezer éve ember által lakott. A lázadó pogány Ajtony legyõzése után I. István Csongrád székhellyel királyi vármegyét alapított itt. Az Árpád-korban Csongrád a tiszai átkelõhely, a régió egyik legjelentõsebb városa, melyet a tatárjárás tett tönkre. IV. Béla a marosi só szállítás miatt Szegedet jelölte ki a vármegye új székhelyévé. Ezt követõen a város népessége sorvadásnak indult. 1598-ban a vár leégett, a törökök építették újjá, majd 1686.-ban véres búcsút mondtak a település felégetésével.
Képzeletben ugorjunk át néhány évszázadot, hogy láthassuk a város mai arcát. Madártávlatból nézve Csongrád az élõ Tisza ölelésében helyezkedik el. Az õsi Belsõváros, egy magaslaton található. A folyamszabályozást követõen számos holtággal gazdagodott. Kiskunfélegyháza felõl jõve érdemes megnézni a Széchenyi általános iskola gyûjteményét, amely az elmúlt 1-200 év használati tárgyait, a különbözõ mesterségek kellékeit mutatja be. Tovább haladva, a Fõ utca kanyarulatában feltûnik az 1895-ben épült Keresztény Gõzmalom, melyet kibõvítettek gõzfürdõvel. Távolabb a ma is szállodaként üzemelõ, eklektikus stílusban épült Erzsébet szállodával találkozunk. Egy sarokkal odébb a felújított Magyar Király épületét látni, amely ma kulturális központ. Vele szemben az egykor, s ma is bíróságként mûködõ épület látható. Innen tárul szemünk elé az a zöld oázis, amely meghatározója a városközpontnak. Emlékmûvek, szobrok gazdagítják. A park a XIX. században még piac. A környéket a múlt század hatvanas éveiben épült többlakásos házak határozzák meg. Túlhaladva, szinte beleütközünk a Batsányi János gimnázium gyönyörû szecessziós épületébe, mely Ybl Lajos tervei alapján épült. Jobbra a városháza, vele szemben a Nagyboldogasszony templom látható, alapkövét 1762-ben rakták le. Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképét Tary Lajos festette Tiziano Assuntájának másolataként. A Tiszával párhuzamosan haladva elérünk a Belsõvárost szakrális kapuként õrzõ Szent Rókus templomhoz. Továbbhaladva az õsi Belsõváros eredeti szépségében megõrzõdött házai között, futó pillantást vethetünk Szerváciusz Tibor Életfa szobrára, mely a nádfedeles öreg házak ölelésében megbúvó teret díszíti. A tájház gazdag gyûjteményének látványa felér egy idõutazással. Az elsõsorban halászatból élõ lakosság évszázadokon át ezen a magaslaton építette házait. Az épületegyüttes mûemléki védelem alatt áll. A belsõvárosi séta után érdemes a gáton folytatni az utat, míg oda nem érünk, ahol a Tiszába belefut a Körös. A folyó vize kedvelt fürdõhellyé tette a várost. Számos jeles, részben helyben élõ mûvész alkotása található meg a városban. Csongrád notabilitásai közé tartoznak a XIX.sz.-ban élt Csemegi Károly jogász, a Csemegi Kódex megalkotója. Váry Gellért, klasszikus filológus, piarista tanár, író. A város díszpolgárai között találjuk Kossuth Lajost, Jókai Mórt, gr. Apponyi Albertet, gr. Andrássy Gyulát.
Ha csillagfényes nyári éjszakán hallgatjuk a folyó csöndes meséjét, elmondja nekünk Tündér Ilona (Ildikó) történetét, aki itt veszítette el a világ által rettegett urát, Atillát. Lobogó rõzse fényénél lejt táncot, de ezt csak azok láthatják, akik azóta is õrzõi a nagy titoknak: Atilla nyughelyének.

Csongrádi csoportunk 2003-ban alakult, közel ötven jelentkezõvel. Mára ez a szám alaposan megcsappant– alig haladja meg a húszat. Probléma, hogy nem találunk utat a fiatalokhoz, így az átlagéletkor magas. Kezdettõl arra törekedtünk, hogy olyan programokat szervezzünk, melyek szellemi, lelki épülést jelentenek számunkra. Törekszünk, hogy hiteles emberek, közszereplõk tegyenek hitet a keresztény gondolkodás, a konzervatív értékek mellett. Az elmúlt négy évben vendégünk volt dr. Gyulai Endre püspök, Balczó András öttusázó világbajnok és eljött hozzánk Czakó Gábor író. Saját tagjainkat is felkértünk elõadásra. Megnéztük a Trianon c. filmet, majd megtekintettük a Böjte atyáról és a dévai gyerekek mindennapjairól készült filmet. Az elmúlt év tavasza óta dr. Varga Tibor jogtörténész tart elõadásokat, melyet a TIT-el közösen szervezünk. A magyar Szent Koronáról szóló elõadásait növekvõ érdeklõdés kíséri. Sajnos Csongrád egyetlen középiskolája sem befogadó a téma iránt. Meghívásunkra eljött Kóka Rozália és Petrás Mária – mindketten nagy kincsei a csángó magyaroknak! Levetítettük a Passió címû filmet, ami után némán álltunk fel, mert nem voltak szavaink. Megalakulásunkat követõ elsõ évben tartottuk meg közös, zártkörû karácsonyi agapénkat papjaink részvételével. Úgy tapasztaltuk, a programok közel hozzák egymáshoz tagjainkat. Ebben erõsített meg bennünket az egyik társunknál megtartott kerti találkozó, melyet nyaranta azóta megtartunk. Májustól decemberig havonta tartunk imaórát hazánkért az imaév keretében. 2006.-ban „Napvágás” címmel a KÉSZ vendége volt Maczkó Mária népdalénekes, Kocsis István író, Sinkovits-Vitay András színmûvész, dr. Varga Tibor jogtörténész és fellépett az „Ismerõs arcok” együttes. Õsszel kirándulást szerveztünk Hódmezõvásárhelyre, a nemrég megnyílt Emlékponthoz. 64.000,-Ft-ot gyûjtöttünk össze az erdélyi árvízkárosultak megsegítésére. Vendégünk volt Placid atya. Áprilisban pódiumbeszélgetés volt dr. Szilágyi Zsuzsa pszichológussal. Meghívásunkra eljött a budapesti Olasz Intézet kórusa, hogy a Nagyboldogasszony templomban koncertet adjon. Tagjaink közül néhányan rendszeres hallgatói Korzenszky Richárd atya istvánújfalui elõadásainak. Megalakulásunknak a környezõ falvakban, városokban is híre ment, mégis a hallgatóság száma azonos – kivéve Placid atya elõadását, de hát az õ személye unikum. Terveink szerint a megkezdett folyamatot szeretnénk folytatni, s minél több olyan elõadót meghívni, akik életútjukkal, szellemiségükkel mindannyiunk számára mintául szolgálnak. Szeretnénk továbberõsíteni azt a keresztény–konzervatív szellemiséget, amely csoportunkat megalakulása óta meghatározza, s ezzel példát állítani a városban élõk elé. Ha nem is maradéktalanul, nem is tökéletesen, de úgy érezzük, a magunk szerény eszközeivel hozzájárulunk egy nagyobb közösség építéséhez – úgy Csongrádon, mint a KÉSZ országos szervezetét illetõen.

Az országos találkozó alkalmából Kiss–Rigó László, Csanád megye püspöke celebrálta a szombat reggeli szentmisét. Kérdésünkre elmondta: a KÉSZ-rõl, mint országos szervezetrõl eddig is sokat tudott, hiszen Osztie atyával, a KÉSZ országos elnökével több, mint 30 éve ismerik egymást. Az egyházmegyében létezõ KÉSZ szervezetekrõl hallott, de a csoportok munkájáról az idõ rövidsége miatt még nem tájékozódott. Tervei közt szerepel, egyúttal megvizsgálva a lehetõséget, miben segíthet, mert –mint mondta– abban biztos, hogy amit a helyi KÉSZ csoportok tanúságot tesznek, arra szükség van. Osztie Zoltán atyát, országos elnököt arra kértük, sommáza az országos találkozó munkanapját.
–Tavaly Sárospatakon hoztunk egy döntést, miszerint a KÉSZ szervezetét illetõen szakemberek bevonásával stratégiai elemzést végeztetünk el. A munka egy évig tartott, amibõl világosan kiderült: milyen típusú szervezet a KÉSZ, mik az erõsségei, gyengéi. Melyek azok a prioritások, amelyeket el kell végeznünk ahhoz, hogy szervezetet átalakítva új lendületet kapjunk. Akik dolgoztunk benne, mindannyian érzékeltük: olyan fejlõdési stádiumba érkezett a KÉSZ, ahol vagy több erõt fektetünk be, vagy lassú sorvadás várható. Tíz éve vagyok a KÉSZ elnöke, a stagnálás három éve egyértelmûen érzékelhetõ. Ezért azt gondoltuk, mindenképpen meg kell újulnunk. A feladat, melyet be kell töltenünk a társadalomban, az elvárás, ami megfogalmazódnak felénk, azt igazolja, szükséges a struktúraváltás. Ezek egyike - talán a legfontosabb-, az ifjúsággal való kapcsolat. Komoly feladat a keresztény elvárások megfogalmazása, mert ha vállaltuk a közéletiséget, akkor hallassuk is a szavunkat. De említhetjük a társadalmi kapcsolatokat. A találkozón elhangzott, vannak helyek, ahol párhuzamosan 20-30 civilszervezet is mûködik. Ha sikerül közösen megmutatni magukat – különösen erkölcsi kérdésekben–, annak egészen más a súlya, mintha elszigetelten mûködünk. Ne egymás ellenébe, hanem egymást erõsítve dolgozzunk. A régiók kijelölése is feladat. Bár markánsabban jelennek meg a helyi érdekek, egyszerûsödnek a dolgok.
Végezetül azt kérdeztük Zoltán atyától, - mi volt a résztvevõk benyomása Csongrádról, a szoros munkaprogram mellett hogy érezték magukat.
–Három szempontot említek. Gondolom, pontosan érzékelhetõ, hogy a küldöttgyûlés alapvetõen egy szeretetközösség. Nagyon örülök az eredménynek, hiszen ezért dolgoztunk. Ami Csongrádot illeti: egyszerûen kivirágoztam itt, de ugyanezt tapasztaltam a többieken is. Egy természet közeli, szeretetteljes emberi közösségbe jöttem a pesti belvárosból, s ez számomra paradicsomi állapot. Nagyon jól éreztem magam. A város és környéke gyönyörû, amit láthattunk belõle, megejtõen szép. Köszönjük helyi tagjainknak a vendéglátást, a városnak pedig a szeretetteljes fogadtatást.

L.L.

A családok túlnyomó többsége csalódottan él

Kérdéseinkre Urbán Szabó József a Magyar Családok Országos Szövetségének Elnöke válaszol:

- Mióta mûködik a Magyar Családok Országos Szövetsége?

- 1993. évben alakultunk azzal a határozott szándékkal, hogy fellépjünk a magyar családok védelmében és tevõlegesen képviseljük az érdekeit. Egyesületünk országos társadalmi szervezet. Feladatunk, hogy képviseljük a magyar családok érdekeit az államigazgatási, társadalmi fórumokon és a polgári mozgalmakban. Az egyenjogúság elve alapján céljaink megvalósítása érdekében kapcsolatot építünk az önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel, szakszervezetekkel és más érdekképviseleti szervekkel. Alapvetõ célunk a magyar családok gazdasági, szociális, kulturális és erkölcsi gyarapodásának szolgálata, a családon belül és azok között a kapcsolat erõsítése, a közösségi tudat, a nemzedékek közötti összetartás, a nõk, a gyermekek és az idõsek tiszteletének ápolása, a rászorultak gyámolítása.

- Milyen eszközökkel segítik a rászorulókat?

- Kötelességünknek tekintjük a szakmai felügyelettel rendelkezõ társadalmi szervezetek, tagozatok létrehozását a termelõ és munkahelyteremtõ feladatok megoldásához, valamint az információs és közvetítõ adatbank létrehozását. A családi közösség tevékenységének eredményessége mindenekelõtt abban áll, hogy a magyar társadalom minden tagja megszerezze a gazdasági változásokhoz való alkalmazkodás képességét, egyben érvényt kell szerezni annak a gyakorlatnak, hogy senki ne legyen kirekeszthetõ az emberhez méltó élet lehetõségébõl.

- A gazdasági változások, a politika életben zajló események nagymértékben befolyásolják a család sorsát. Mit gondol errõl?

- Az új gazdálkodás és a hozzá fûzõdõ szellemi érték szempontjai közül számûztük a káros ideológiáknak és politikai irányzatoknak való megfelelést. A család nem a jótékonykodás tárgya, hanem a teljes és szerves gondolkodás központi irányt adó tényezõje. Az emberi lét értelmének és a reális távlatnak hitét szeretnénk sugározni a társadalomban. Mindent megteszünk, hogy ez a szellemiség a közéletbe bekerüljön. Szövetségünk hatékony közösségteremtõ, életépítõ társadalmi tevékenységet fejt ki. A rendszerváltást követõen megdöbbenve tapasztaltuk, hogy 2006 végéig az elõzõ évek szakszerûtlen gazdálkodása eredményeképpen felhalmozódott az államadósság, mely a gazdasági csõd szélére vitte az országot. A magyarok reményekkel teli, sorsdöntõ idõszaka volt az 1990-es évek eleje. Mindenki abban hitt, hogy a demokratikus átalakulás jólétet és korlátlan szabadságot biztosít egy csapásra. A szabadon választott parlament azonban korántsem lett biztosítéka az elvárásnak. A kiélezõdõ pártharcok, az egymásra mutogatás, a gazdasági csõd, infláció és munkanélküliség sötét felhõi hamar beborították egünket. Nem mûködött megnyugtatóan termelõ tevékenység, az iparban és a mezõgazdaságban. 1991-tõl kiárusították az ország vagyonának túlnyomó többségét. A Kormány a keleti piacról kivonult, a Nyugati pénzügyi körök teljes vállszélességgel bevonultak. Meghatározó gazdasági egységek, vállalatok, cégek kerültek magán- és külföldi tulajdonba, miközben a kormány halvány szándékát sem mutatta, hogy tanácsadókat kérjen fel hazánk gazdasági helyzetének helyreállítására.

- Tettek-e kezdeményezéseket, hogy minderre felhívják a figyelmet?

- 1993 novemberében levelet intéztünk az Országgyûlés képviselõihez a parlamenti munka hatékonyabbá tételére. Levelünkben határozott követeléseket fogalmaztunk meg. Eközben maga a családkép teljességgel leértékelõdött. Nem is lehetett másképp, mikor ellenõrizhetetlen számú munkanélkülit termelt ki az új rendszer. A rendõri szervek szétverését követõen a bûnözés hihetetlen mértékben növekedett. A közbiztonság soha nem látott romlása következett be, s a mai napig sem rendezõdtek az erkölcsi normák. A rendszerváltás egyfelõl nyomort, elégedetlenséget hozott, másfelõl a vezetõ elit meggazdagodását. A rendszerváltás nem elõbbre lépést hozott, hanem kilátástalanságot, általános elégedetlenséget, családok széthullását, a bûnözés virágzását.

- Mi a család az Önök megfogalmazásában?

- A család egyidõs az emberiség megjelenésével. Ahány nép, annyiképpen magyarázza az élet keletkezését; de a család, mint a legszûkebb közösség szükségét mindegyik meg¬erõsíti. Nem kell túlságosan részletezni, miért az anya, az apa, a testvér a legfontosabb és mindenekfelett lévõ. Hová fordulhat az ember, ha gondja, problémája, öröme és bánata van? Ki ad vigaszt? Ki ad erõt anyai, apai öleléssel? Kiben látná halandó létének továbbvitelét az anya és apa, ha nem a gyermekében? Nincs erõsebb kötelék, mint ami a családot összetartja. Nincs erõ, nincs akarat, amely felbonthatná az ezred évek alatt kialakult rendet. Egyetlen népnek, fajnak, vallásnak, mozgalomnak nincs õsibb eredete. Mégis ezt a pici közösséget hanyagolta el valamennyi korban a társadalmi rend. Sohasem volt valódi értéken mérve. A történelem a legritkább esetben örökítette meg egy-egy család kimagasló érdemeit, hogy példaképpé avanzsálja a tömegek elõtt. A „család” nyomorúságáról annál több az elrettentõ példa. Soha, senki nem rendszerezte alapvetõ vágyait, nem tartotta tiszteletben jogát a gondtalan élethez. Nem minden család él olyan körülmények között, amely létbiztonságot biztosít. Ha a rendszerváltás elõtti idõszakot elemezzük, az hatalmas mértékû kizsákmányolást folytatott a dolgozóival szemben. Viszonylagos jólétben, létbiztonságban tartotta a rendszer az egyént, a családot, ezzel fogadtatta el politikai életrevalóságát. A család, az állampolgárok a szocializmus építése idején egyfajta kötelezõen elõírt szabályok közt éltek. Fegyelmezettebbek voltak, mindig volt mitõl félni. Szorosabb kötelék tartotta össze a szûk család a tagjait. Értékesebb volt, akit a teljesítménye kiemelt a többi közül. A politika mindenkor beleszólt az egyén és a család életébe. Ez ma sincs másképp. A rendszerváltás elõtt a család belsõ viszonyát az egészséges keveslése annak, amit a rendszer ad jellemezte és nem titkoltan egy megfogalmazott vágy: nyitás a demokrácia felé. Ebben reménykedtek, ezért várták a rendszerváltás korszakalkotó pillanatát.

– Hogyan látják, miben rejlenek az alapvetõ gondok és mi a megoldás?

- Határozott álláspontunk, hogy foglalkozni kell a családot sújtó és sértõ problémákkal, ezeket a megoldásig figyelemmel kell kísérni. A családok legjobb képességû tag¬jait támogatjuk, nyilvántartásba vesszük: a rendszert az ország egészére kiterjesztjük Az arra érdemeseket, menedzseljük, akár az állami szintû vezetésben való foglalkoztatásban is. Nem megengedhetõ, hogy kiemelkedõ képességû emberek kivándoroljanak, vagy munkanélkülivé váljanak. Szövetségünk a múlt eseményeivel nem foglalkozik, a jövõ építése a fontos. A helyzetet gyökeresen át kell értékelni, a családot, a társadalom megfelelõ emelvényére kell emelni és teret kell biztosítani a kezdeményezésnek, amely a családi élet javításával függ össze. Gyermekeink boldogulását a családnak kell biztosítani, mert életünk folytatásai õk. Mint ahogy a fiatalok, a családokhoz tartoznak az idõs emberek is. Törekednünk kell, hogy a nyugdíjkorhatárt állítsák vissza az eredeti állapotába. Harcot kezdünk az óvodák és iskolák bezárása ellen. Gyógyszeráraink az elszegényedett családok számára elérhetetlenné váltak. Így számos idõs ember életveszélyben van. Gyermekeink taníttatására alig telik, míg a dolgozó, felnõtt lakosság egy része nem tud megélni a fizetésbõl. Megfizethetetlen a tömegközlekedés. Meg kívánjuk gátolni azt a tendenciát, amely elõnyben részesíti a külföldrõl hazánkba települõket, ezzel hátrányos helyzetbe hozva a magyar állampolgárokat.

- Mi az elképzelésük a jövõre nézve?

- Szövetségünk határozottan és megalkuvás nélkül hasznosítani akarja a család õs-hagyományból eredõ tapasztalatát, emberi, szakmai, szellemi értékeit. Jelentõs terepet kívánunk biztosítani a nõk számára a közéleti munkában is. Célunk, hogy a nõ képviseltesse magát az országgyûlési és helyhatósági választásokon. Elõsegítjük a külföldön és itthon élõ családok közelebb kerülését. Talán ez az egyetlen szövetség, amely mentes minden olyan jelenségtõl és túlzástól, mely embertársaink megkülönböztetett értékelésébe kevered¬ne. Mûködésünkkel meg kívánjuk valósítani azt a világot, amelyben az emberek békében, nyugalomban és anyagi biztonságban élnek. Aggodalommal fogadtuk a Kormány 2006. I. félévben meghirdetett gazdasági csomagtervét, amely jelentõs szociálpolitikai megszorításokat tartalmaz. Szövetségünk alapító okiratában megfogalmaztuk, hogy számunkra a család jelenti a prioritást. Véleményünk szerint nem lehet cél a már meglévõ szociális vívmányok felszámolása. Nem fogadjuk el az “érveket”, miszerint a korábbi rendszer a szociális juttatásokat mintegy “megelõlegezte” az állampolgároknak, miközben nem teremtette meg ahhoz a szükséges gazdasági alapot. Akik így beszélnek, a dolgozó emberek több generációjának munkáját, s eredményeit kérdõjelezik meg. Az elmúlt években az állampolgárok között jelentõs anyagi rétegzõdés alakult ki. Sokan jutottak a létminimum alá, míg mások meggazdagodtak. Ezért nem tartható fenn az egyenlõség elvén nyugvó szociális ellátási rendszer. Nagyobb szerepet kap a rászorultság! Szövetségünk a gazdasági hanyatlás megállítását a beruházások növelésében, a vállalkozásbarát gazdaságpolitikában, a megfelelõ adó- és foglalkoztatás-politikában látja. A kormányzat stabilitásra való törekvése növelheti a külföldi tõke beruházó kedvét hazánkban. Újabb hitelt csak a gazdaság fellendítésének céljából szabad felvenni. Szövetségünk a munkanélküliséget tekinti a bajok fõ forrásának. Tovább növekedése újabb családok ellehetetlenüléséhez vezet. Az ország egyes térségeiben a szegénység, a kilátástalanság kerekedett felül. Sorskérdés - a munkahelyteremtés, olyan gazdasági szerkezet kialakítása, amely a nemzeti jövedelem növelésével megteremti az egyén boldogulásának feltételeit. Szövetségünk nem ‘segély-párti”, nem kívánja, hogy a segélyezettek köre növekedjék, mert a mögött mindig jövedelem hiány van. A segélyek csak ideig-óráig hoznak enyhülést a bajra, s a kilátástalanság érzését keltik az emberben. Márpedig vesztett hittel nem lehet jövõt építeni! Az állampolgárnak emberhez méltó életre, a munkásnak munkára, a vállalkozónak garanciákat adó államra, a családnak létbiztonságra van szüksége. Azt várjuk a Kormánytól, hogy legyen következetes az úgynevezett törvénytelen pénzügyi és gazdasági felszámolásban, az eltitkolt jövedelmek behajtásában, a gazdaság joghézagai közt lavírozókkal szembeni fellépésben, s tegyen meg mindent az igazságos társadalmi elosztás érdekében. A kisvállalkozóknak biztosítsák a törvényi feltételeket a tisztességes és becsületes munkavégzéshez. Miként vezérlõ elvünk a család érdekeinek védelme, így cselekvõ együttmûködésre szólítjuk fel az ország sorsának jobbításáért tenni képes és kész felelõs személyeket.
Zóka

Az állampolgárok érdekeiért

A Jogvédõ Liga története az 1990-ben elfogadott 104-es számú költségvetési törvény elfogadásával köthetõ össze. Ezzel a törvénnyel ugyanis nemcsak a szerzõdésszegések fogalma nyert új értelmet, hanem egy olyan népi kezdeményezést is életre hívott, amely nyomán megalakult az Állampolgári Jogvédõ Liga. Ebbõl a szervezetbõl egy év múlva egy nagy civil szervezet lett és alapítóként másik 7 szervezettel együtt 1995-ben létre hívta a Független Jogvédõ Egyesületek Szövetségét. 1998-ban 9 szövetséggel együtt megalakította a Társadalmi Szervezetek Konföderációját, a rendszerváltoztatás elsõ alulról szervezõdött, nagy civil tömörülését. Így ír Vasváry Mihály: Tíz év Civiliában címû írásában az Állampolgári Jogvédõ Ligáról.
A Jogvédõ Liga megalakulásának 16. évfordulójára idõzítették azt a soros közgyûlést, amelyen május 12-én mindössze 12-en vettek részt. Az egykor hatalmas szervezet ma elfeledett, kicsi tömörülés érzetét kelti. Plank Ferenc úgy kezdte: nincs pénz. Rossz kezdés, de igaz. A szervezet egy kátyúból próbál kimászni, nemcsak tagokat toborozni próbál, hanem pénzügyi tervvel is igyekszik a maga malmára hajtani a pénzt és a vizet. Az elmúlt évben - ahogy Plank Ferenc fogalmazott – nagyon kevés alkalommal tudott a Liga megszólalni tömegeket érintõ kérdésekben. Pedig lenne mit tenni, ezt õ is tudja. A célok között a gyors szervezetépítés mellett a most oly aktuális társadalmi kérdésekben való állásfoglalást említi. A pénzügyi tervet is csak úgy lehet elkészíteni, ha egyre ismertebb, szélesebb hálózattal rendelkezõ szervezetté növi ki magát a Liga újra. Az oly sürgõs társadalmi kérdéseket nemcsak az elnök, hanem a közgyûlés résztvevõi is hangoztatták. Köztük a metróépítés hiányosságait, az ezzel kapcsolatos javasolt és késõbb elvetett költségtakarékossági megoldásokat. A kérdés megoldása végül az „unokáink is nyögni fogják” címû közhely lett. Ki tudja, a mûködtetés mennyivel fog több pénzt felemészteni, mint amennyit terveznek a fõvárosatyák, és az ország vezetõk. Ezzel kapcsolatban a Liga Brüsszelben szeretne jogorvoslatot szerezni, lépésrõl lépésre haladva az államot felelõssé tenni, hiszen a szervezet szerint ez nem más, mint lopás, csalás, és a nép kifosztása. A közlekedéssel kapcsolatban az országos közlekedési helyzet hiányossághalmaza is felmerült. Mert hiszen a metróépítés nagyon fontos, de ettõl még például Vértesacsáról ritkábban indulnak buszok Dunaújvárosba vagy Székesfehérvárra. Ettõl még Rácalmásról Ráckevére csak Budapesten keresztül vezet az út. A hiányosságokat tetõzte a vasúti személyforgalmi vonalak megszüntetése és a volántársaságok járatritkítása. Az árak egy szintbe hozása pedig vélhetõen az ingázóknak árt a legtöbbet. Ugyanis a bérletárak hirtelen megemelése a munkáltatókra óriási terhet ró, és amelyik ezt a terhet nem tudja elviselni, két dolgot tesz: ráhárítja a munkavállalóra, vagy helyi esetleg közelebb élõ munkavállalót keres. Az ország út és tömeg közlekedési hálózata nemcsak a minimális igényt nem elégíti ki, de ma már szinte megfizethetetlen. Társadalompolitikai hatását tekintve az autóvásárlás felé tereli a piacot. Erre azonban sokaknak nincs pénze, így hitelt, kölcsönt felvéve jutnak saját autóhoz. Az ezzel felmerülõ járulékos költségek hamar ráébresztik õket, hogy hibát követtek el, de akkor már késõ. A közgyûlés résztvevõinek együttes véleménye az volt, hogy ez a helyzet tarthatatlan és valamit bizony ezzel a kérdéssel is kezdeni kell. Minél elõbb, annál jobb.
- A harmadik témakör óriási vitát kiváltva az egészségügyi rendszerbeli problémák taglalása volt. A képviselõk olykor egymás szavába vágva próbálták véleményüket elmondani, amelynek lényege ugyanaz volt. Az egészségügyi ellátás katasztrofális helyzetben van. Hiába vezették be a vizitdíjat, ezzel csak megnõtt a várakozás ideje és a hálapénznek ugyanúgy megmaradt a létjogosultsága. A vizitdíj bevezetése óta a várakozási idõ a többszörösére nõtt, és a rendszer színvonala nem lett jobb, s a betegek úgy érzik, csak az orvosok és az állam járt jól. Jelen helyzetben ugyanis tovább fizetjük a társadalombiztosítást, úgy hogy az egészségügyi ellátásért kórházi napidíjat és vizitdíjat is fizetünk, pedig azt elvileg a TB-hez befizetett pénzünk fedezi. Mindemellett pedig továbbra is sokszor elkérik tõlünk az orvosok a hálapénzt. Ebben a kérdésben a Liga szintén nem foglalt állást még. A gondozásban a Liga tagsága személyesen részt vesz?

Az egyesület tagjai nagyrészt betegek és hozzátartozóik. Más betegek gondozásában nem tudnak részt venni.
A közgyûlés szerint ilyen és hasonló országos méretû problémák megoldásában kell szerepet vállalnia a 16 éves Jogvédõ Ligának. A közgyûlés végén Plank Ferenc ígértet tett arra, hogy mindent elkövet a szervezet gyors felépítésének érdekében. Emellett egy 2008. év végéig érvényes pénzügyi és szakmai tervezet kidolgozását is bejelentette, mely irányt mutat és forrásokat rendel a szervezet céljainak eléréséhez. Ezt a tervezetet a szeptemberi rendkívüli közgyûlés szentesíti majd.
Kõszegi Krisztina

Környezetvédelem

Szemét nélkül jobban fest!

Beköszöntött a jó idõ. Az emberek szívesen sétálnak ki parkokba, közterekre. Vagy csak mennének? Elrettenti õket a látvány, hogy gyermeküknek egy szemétkupac tetején kellene játszani és a kutyapiszkot kerülgetve lépkedni a napsütötte parkban. Dünnyögnek, szidják a másikat. Ezt tette egy fiatal anyuka is, aki a játszótéren szeretett volna gyermekével játszani. A téren lévõ szemetesekbõl szinte kifolyt a szemét, isten tudja már mikor volt kiürítve és a parkban kutyát sétáltatni tilos tábla mellett, éppen kutyapiszok hevert.
Ezért ki a felelõs? Mi? Akik tudatlan ember módjára, pont a tábla mellett végeztetjük el házi kedvencünkkel a dolgát? Vagy a felelõs önkormányzat, aki nem üríti rendszeresen a tároló edényeket? Ha az egyik oldalt kérdezzük meg, biztos a másik oldalra fog mutogatni, ha pedig a másikat, akkor biztos az egyikre. Talán még nem nõttünk fel ahhoz, hogy a környezetünk tisztaságára jobban odafigyeljünk, csakis ez lehet rá a magyarázat. Minap elsétáltam egy szelektív hulladékgyûjtõ elõtt és szomorúan tapasztaltam, hogy az emberek helytelenül használják. A papír feliratú konténer megtelt. Ezt látván egy fiatalember az üveg feliratúba tömködte újonnan vásárolt televíziójának kartonpapírját. Megkérdeztem tõle miért az üveg feliratúba dobja, mire a válasza annyi volt: „Hova dobnám, ha a másik megtelt?” Újból felteszem a kérdést: ki a felelõs? Erre sem lehet tulajdonképpen választ adni, mert feltételezhetõ, hogy ha a megfelelõ konténer nincs megtelve, akkor helyesen használják, bár el is vihették volna a hulladékot a következõ szelektív hulladékgyûjtõhöz. Igazából csakis együtt tehetünk környezetünk tisztaságáért!

A szemét kérdéskörében beszélgettem Gadó György Pállal, a HUMUSZ munkatársával.

- A hulladékgyûjtés szelektív módja még az európai mércéhez képest nagyon negatív tendenciára vall, miért nem tudja ezt megoldani a hazai lakosság?

- A környezetvédelmi tárca és a szelektív gyûjtést szervezõ csomagolóanyag-gyártók koordináló szervezete idõnként arról számol be, hogy a szelektív hulladékgyûjtés Magyarországon milyen sikeres. Természetesen ezeket a „diadaljelentéseket” kétkedéssel kell fogadni, hiszen az említett szervezetek abban érdekeltek, hogy minél nagyobb arányú begyûjtési arányról számoljanak be. Meglepõ, de a független közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy a magyar lakosság jelentõs része fontosnak tartja a szelektív gyûjtést és viszonylag sokan vesznek részt benne. A HUMUSZ véleménye szerint a baj nem a lakossággal, hanem a rendszerrel van. A Budapesten látható hulladékszigetes megoldás nem hatékony, az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy csak az úgynevezett házhoz járó szelektív gyûjtéssel lehet igazán jó eredményt elérni. Ezt egészíti ki a hulladékudvarok (mainál sûrûbb) hálózata, ahol pl. az e-hulladékot, használt sütõolaját, elemeket, stb. rakják le.

- A szemét hasznos – mint tudjuk, van terület, ahol energiát(hõ) termelnek belõle. A mai energia árak mellett ez miért nem ötlet?

- A HUMUSZ álláspontja szerint a hulladékégetés (vagy ahogy hivatalosodóan nevezik: termikus hasznosítás) nem jó megoldás. A bizonytalan összetételû hulladék elégetése jelentõs szennyezõanyag kibocsátással jár. Franciaországban kimutatták, hogy a levegõbe kerülõ dioxinok, furánok, nehézfémek és szilárd részecskék miatt a hulladékégetõk közelében a rákos megbetegedések száma jelentõsen megnõtt. A megoldás nem az égetés, hanem a keletkezõ hulladék mennyiségének csökkentése (például a kötelezõ betétdíj italos csomagolásokra és más csomagolóanyagokra) és a keletkezõ hulladék szelektív gyûjtést követõ újrafeldolgozása.

- Már léteznek hulladékcsökkentési programok az Európai Unióban. Magyarországon vannak hasonló kezdeményezések?

- Magyarországon jelenleg a hulladék-megelõzés, az újrahasználat, de még az anyaghasznosítás (recycling) sem játszik meghatározó szerepet a hulladékgazdálkodásban. A térséget jellemzõ hulladékkezelési mód: a lerakás és az égetés, amelyeket környezeti (és sok más) szempontból számos megalapozott kritika ér.

- Félõ, hogy a közeljövõben sem a hulladékcsökkentés eszközei kapnak nagyobb hangsúlyt - hiszen az erre szánt uniós pénz jelentõs részét újabb lerakók és égetõk építésére kívánják felhasználni.

- Nyilvánvaló, hogy az üzleti érdekek elsõsorban az új ártalmatlanító létesítmények építésében, s nem a megelõzés, újrahasználat elterjesztésében jelennek meg. A tervezett lerakók és égetõk megépítése azonban ismét évtizedekre tönkreteheti a hulladék-megelõzés és a hulladékcsökkentés magyarországi esélyeit.
Sok múlik az önkormányzatokon. - Végsõ soron ugyanis õk döntenek (pl. a települési hulladékgazdálkodási tervek készítésekor), hogy helyi, kistérségi szinten hogyan oldják meg a hulladékkezelés problémáját.

- Tisztában vagyunk azzal, hogy ártalmatlanító (égetõ, lerakó) berendezéseket építtetni egyszerûbbnek tûnik, mint átfogó hulladékcsökkentési programot kidolgozni, mégis azt gondoljuk, hogy a növekvõ hulladékhegyek ellen valódi megoldást az utóbbiak jelentenék. A Hulladék Munkaszövetség ebben a munkában szívesen nyújt segítséget minden érdeklõdõ önkormányzatnak.
A hulladékcsökkentés módszerei a következõk lehetnek:
A differenciált szemétdíj kialakítása. Ha a háztartási hulladék elszállításáért és kezeléséért nem kell adót fizetni, a lakosság nem érzékeli közvetlenül a hulladéktermelés költségeit és semmi nem ösztönzi õket a hulladék mennyiségének csökkentésére. Ezzel szemben, ha differenciált szemétdíjat vezetnek be, akkor a hulladéktermelõknek a hulladék mennyiségével arányosan kell megfizetni a hulladékkezelés költségeit. Tehát minél kevesebbet termel a polgár, annál kevesebbet fizet. Ezzel tulajdonképpen a szennyezõ fizet elv érvényesíthetõ, miszerint így kívánják felhívni az emberek figyelmét arra, hogy felelõsségük és feladatuk van a keletkezõ hulladék csökkentésében.. A differenciált díj általában egy állandó és egy változó tételbõl áll, bár még csak Uniós példát tudunk errõl mondani: a hulladék elszállítását a teljes lakosság számára biztosítani kell. Ebbe a szolgáltatásba minden háztartást és hulladéktermelõt be kell vonni, akármennyi szemetet termel. Ennek az alapszolgáltatásnak a megszervezését számlázzák le állandó költségként. Az állandó költségek közé számítják az önkéntes átvevõhelyek (hulladékudvarok/szigetek) mûködtetését is. A változó rész a hulladék mennyiségével arányos. Ezt a lakosok többféleképpen fizethetik: van ahol hulladékgyûjtõ zsákokat, vagy a zsákokra ragasztandó matricákat kell vásárolni, máshol a tömegmérés alapján kiküldött csekket kell befizetni. Ezek a költségek a gyûjtés és a válogatás mellett a hulladékkezelés költségeit is magukban foglalják, ezért más költségvetési forrásokból nem kell erre áldozni. A szelektív gyûjtésre szolgáló zsákok vagy más gyûjtõedények ára alacsonyabb, mint a maradék hulladéké, de a szelektíven gyûjtött hulladékért is fizetni kell. Így próbálják a megelõzést a szelektív gyûjtésnél is jobban ösztönözni. Elõny, hogy a szolgáltatás költségének számítási módja átlátható. A HUMUSZ megkezdett egy folyamatot, amely a hazai szemétdíj rendszer reformját (a differenciált szemétdíj rendszer elterjesztését) tûzte ki célul. Európában a kommunális hulladék 30-40%-át a szerves hulladék teszi ki. Ha helyesen bánunk vele, jelentõsen hozzájárulhatunk az erõforrások fenntartható kezeléséhez. A komposzt a mezõgazdaságban és a kertészetben jól felhasználható a talajok termékenységének fenntartására, vagy helyreállítására. Az európai városokban számos példát találunk a szerves hulladék szelektív gyûjtésére és közösségi komposztáló telepek üzemeltetésére. Az így képzõdött városi komposzt a mezõgazdaságban, vagy a magánkertekben felhasználható. A szerves hulladék szelektív gyûjtését kiválthatjuk azzal, ha a polgárokat bevonjuk saját hulladékuk kezelésébe. Ehhez az ismeretterjesztésen és oktatáson kívül szükség lehet szakmai és pénzügyi támogatásra. A hulladék mennyiségének csökkenését javítással és szociális foglalkoztatással is elérhetjük. Az árucikkek javítása és a használt termékek eladása Európában sokfelé az úgynevezett szociális gazdaság keretén belül alakult ki. Napjainkban egyre több európai önkormányzat támogatja ezt a kezdeményezést oly módon, hogy partneri kapcsolatba lépnek a javító és újrahasznosító vállalatokkal. Bár a különbözõ országokban vannak különbségek a szociális gazdasági vállalatok meghatározásában, létjogosultságukat az Európai Foglalkoztatási Stratégia (2002) elismerte. Képzés és foglalkoztatás útján szociálisan veszélyeztetett csoportokat próbálnak visszavezetni a munkaerõpiacra. Európában az újrahasznosítással foglalkozó szociális vállalatok 40 000 munkahelyének kétharmadát a képzetlen vagy alacsony képzettségû emberek és a tartós munkanélküliek töltik be. Szociális szerepüket növeli, hogy az alacsony jövedelmû háztartásokat olcsón, garantált minõségû áruhoz vagy szolgáltatáshoz juttatják. Ezeknek a vállalatoknak környezetvédelmi szerepük is van. Hozzájárulnak az erõforrások megtakarításához és az anyagkörforgás bezárásához: meghosszabbítják az árufélék élettartamát az elektromos és elektronikus berendezések hulladékát kezelik és újrahasznosítják.
Paradigmaváltásra lenne szükség a hulladékgazdálkodásban.

Paradigmaváltásra van szükség a hulladékgazdálkodásban, hiszen hiába szögezi le minden fontos dokumentum, hogy a hulladék-megelõzésnek van prioritása a gazdálkodásban, a valóságban megfigyelhetõ jelenségek és folyamatok nem errõl szólnak. A jelenlegi szemléletmód azt sugallja, hogy fogyaszthatunk, amennyit akarunk, termelhetünk bátran bármennyi hulladékot, majd jól szervezett vállalkozások mindent ártalmatlanítanak, esetleg feldolgoznak. Ez alapvetõen rossz megközelítés. Nem lehet tovább folytatni a nyersanyagok és az energiahordozók pazarlását a mai módon. Illúzió azt gondolni, hogy jelenlegi fogyasztásunk szerkezete és mértéke fenntartható. Mind a luxusfogyasztás, mind a silány termékek kényszerû fogyasztása negatív hatással van a környezetre, így a hulladékprobléma növekedésére. Talán a probléma megoldása ott kezdõdik, ha már gyermekeinknek megtanítjuk a gazdaságos életmódot, mert a baj már így is nagy, visszafordítani már nem, de megállítani meglehet. A hulladék témakör kapcsán még sok vitatható tényezõ maradt, nem csak Magyarországon, de az európai országokban is, de egy dologgal mindenki egyetérthet, hogy szemét nélkül jobban fest a környezetünk.

Kultúra


AZ ANALFABETIZMUS KÍSÉRTETE

Az 1872. évi szentpéteri kongresszuson elhatározás született arra, hogy a következõ idõszaktól kezdve a népszámláláskor kérdéseket tesznek fel a kérdõpontokban, hogy a lakosság hány százaléka tud olvasni és írni. Az alkotmányos függetlenségét és politikai önállóságát visszanyert ország 1867.-ben kinevezett elsõ felelõs kormánya az egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy a Szent István koronájának uralma alá tartozó országokban pontos adatokat gyûjtsenek be a népesség pontos számán kívül az egyének testi, szellemi,, vallási és nemzetiségi egymáshoz és a társadalomhoz fûzõdõ minõségérõl. A lakosság mûveltsége a mutatók szerint lehangoló, közel 70%-os – sem írni, sem olvasni nem tud. Ötven évvel késõbb az 1920-as felmérések szerint a lakosság egy nyolcada írástudatlan még mindig. Az írástudatlanság okát vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy az ország történelme elsõsorban a kiváltója annak. Nyolcszáz esztendõn keresztül az alsó fokú népoktatás, úgy, mint mindenütt Európában, az egyház kezében volt. Monopoljogával élve az írás és olvasás tudományát elsõsorban a papok sajátíthatták el. Az Árpád házi királyok közül egyedül Könyves Kálmán bírt ezzel a tudománnyal. Magyar nyelvû kódexeket a XV században kezdtek írni és olvasni, s akkor is jellemzõbb az apácakolostorokra, mert a szerzetesek számára nem volt kötelezõ a latin nyelv tanulása. Késõbb a reformáció korában a protestáns iskolákban jelennek meg az elõ ábécéskönyvék, s ezzel megjelent egyfajta világiasodás. Ennek hatására a katolikus egyházak magyar nyelvû iskolákat alapítanak. A XVII. század elején már csaknem minden faluban volt népiskola. Magyarország évszázados elmaradottságban volt írástudás tekintetében az európai népekhez képest. Csak nagyon lassan érvényesült az a felfogás, hogy az iskola nem lehet a vallásfelekezeti kérdés tárgya, sõt, hogy az oktatásügy elsõsorban nem is egyházi, sokkal inkább állami kérdés, ezért a legfõbb irányító és ellenõrzõ szerep a központi hatalmat illeti meg. A magyar politikai elit részérõl azonban egészen Mária Terézia hatalomra kerüléséig fel sem merült annak gondolata, hogy kézbe vegye az iskolaügyet, állami tanintézeteket hozzon létre vagy irányelveket fogalmazzanak meg az iskoláztatási kötelezettség bevezetése tekintetében. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a fõuraknak nem is állt érdekében, hogy a nép mûvelt legyen, amikor õk maguk is hadilábon álltak a tudományok ismeretében. A fõúri méltóságok helyett is sok esetben más bizalmas személyeknek kellett az okiratokat hitelesíteni, országos súlyú ügyekben is. Késõbb a francia forradalom idején arra hivatkozott a nemesség, hogy nem kell, hogy a parasztság felforgató iratokat olvasson.
Mária Terézia 1806-ig hatályban lévõ tanügyi szabályzata a Ratio Educationis révén Magyarország önálló oktatásügyi rendszert kapott, jogköre minden felekezetre kiterjedt, az úgynevezett tanfelügyelõi rendszer kiépítésével. Az iskolarendszer alsó, közép és felsõoktatásból állott. Minden 6-12 éves gyermeknek kötelezõ volt ebben részt venni, ahol a matematikától a testedzésig minden szerepelt. A reform, azonban au egyházi felekezetek bizalmatlansága miatt elbukott. Ez a sors várt II. József kezdeményezésére is. Az 1867-es kiegyezés tekinthetõ határkõnek a kulturális élet alakulásában, mikor is a dualizmus rendszerén belül Magyarország függetlenné vált. Az Andrássy Gyula gróf kormányában vallás- és közoktatásügyi miniszterként szerepet vállaló báró Eötvös József alakította ki a kor szellemiségének megfelelõ iskolákat, alsó és felsõ tagozatot, tantervet készíttetett, kötelezõvé tette az oktatást,- de számos egyéb eredményt könyvelhetett el magának. A törvény hatására egyre több népiskola jött létre, ahol a felnõttoktatás is hangsúlyt kapott. Tíz év múlva az írástudatlanok száma több mint 10 %-kal csökkent. Az analfabéták száma gyorsan és folyamatosan csökkenni látszott, számuk 1910-ben már csak 33,3 %. Zichy János kultuszminiszter folytatta 1912-tõl Eötvös kezdeményezését, amelyet kiterjesztett a tanítók tiszteletdíjának megfizetésére. Minden bizonnyal ez a rendelkezés, valamint az I. világháború után Klebensberg Kúnó kultuszminiszter tanyai iskolaépítési programja is hozzájárult ahhoz, hogy 1941-ben Magyarországon már kevesebb, mint 10 % volt az írni-olvasni nem tudók aránya. Most a harmadik évezred elsõ éveiben sajnos nem mondhatjuk azt, hogy maradéktalanul megszûnt az írástudatlanság. Sajnos és idézõjelbe kell tennem- a roma családok és egyéb kisebbségek hagyományai olyan szokásokat õriztek meg, hogy a leányokat, de sok esetben a fiúgyermekeket sem engedték el az iskolába. Féltették õket talán a kirekesztettség, talán más okok miatt. Sokan ma ülnek be az alsó tagozatos tananyagot elsajátítani. Azt gondolom, hogy igen helyesen döntenek, ha ezt teszik. Tanulni holtig - én erre érzek indíttatást, s bizonyára sokan gondolkodnak hasonlóan. Az ember élete tele van tapasztalattal, de a könyvek a tudás tárházaiként tesznek minket egyre többé, értékesebbé nem csak a családunk és környezetünk, de a társadalom számára.
Furdy Mária

Egyenlõ esélyek a tanulásban –
befejezõdött a Szenior képzés Székesfehérváron

Jó pap holtig tanul, tartja a közhellyé kopott szólás-mondás. Ezt a tézist azonban komolyan vette az Egyenlõ Esélyek Esélyegyenlõségi Szakmai Egyesület és annak lelkes csapata. Õk voltak azok, akik életre hívták a hazánkban még példa nélküli szenior képzést. A nyugdíjasokat célzó oktatást a Szociális és Munkaügyi Minisztérium is támogatta: a szaktárca a költségek háromnegyedét viselte a négymillió forintos kiadásaiból.

Az ifjúsági kortárs segítõ képzések tapasztalataira építkezve vette kezdetét a képzés tavaly októberben. Márton Zoltán, az Esélyek háza igazgatója õsszel még csak reménykedett a sikerben, napjainkra azonban a munka gyümölcse most már beértett. Az eredeti tervek szerint a tizenöt hetes képzésen egy csoportra való nyugdíjas klubvezetõt képeznek neves professzorok és szakemberek, de a megyében olyan nagy volt az érdeklõdés, hogy két csoport képzése valósult meg.

A tanfolyamon részt vevõ szép korúak a hétköznapjaik során jól alkalmazható témákban sajátíthattak el fontos ismereteket. Többek között olyan õket mindennap érintõ problémák feldolgozásában segített nekik a képzés, mint a gyász és a veszteségek feldolgozása, a családi krízisek idõs kori megoldása. Emellett a segítõ kapcsolatok pszichológiájával is megismerkedhettek az idõskori kórlélektani folyamatos és a pályázatírás alapelvei mellett.

A június 22-i napon került sor a diplomakiosztóra, a képzést sikeresen elvégzõ szép korúak átvehették a jól megérdemelt okleveleket, s okítóik számára köszönetképpen rövid mûsorral is készültek. Márton Zoltán az Egyenlõ Esélyek Egyesület elnöke a záró rendezvényen elmondta: egy igazán sikeres kezdeményezésrõl van szó, ahol többszörös volt a túljelentkezés, így a jövõben is szerveznek hasonló képzést. „A székesfehérvári képzés mintaértékû, az itt megvalósított program modellként szolgál majd az országban mindenütt” – emelte ki Korózs Lajos az Országos Idõsügyi Tanács titkára.

Szülõföldemen

Lassan elfeled a föld, ahol születtem,
pedig odahullott elsõ gyöngy- könnycseppem,
legurult a földre darabokra törve,
s itta csak a jó föld, megtartva örökre


Ott a régi házban, ahol én születtem,
rémült fájdalommal, ott, hol cseperedtem,
ott, ahol elõször lépkedtem tipegve,
jó anyám szavából szépet, s jót merítve

Ott van az én hazám messze a határon,
csillagom is ott jár, s minden édes álmom
s amikor bánatom engem fogva tart,
aprócska falumba szívem hazatart

Poros ki utcáit de sokszor bejárom,
csak úgy egymagamban, s egyre csak csodálom,
azt az apró házat, azt a kis szobát,
honnan útra keltem, s éltem vasszobrát.

1995 Furdy Mária

Egészségünkre

Az élet nyugdíj után

Barabás Tiborné a Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének (Nyubusz) elnöke, társadalmi munkában immár hatodik éve tölti be a szövetség elnöki posztját, amelyre tavaly úgy választották újra, hogy más név fel sem merült. A szövetségrõl, amelynek klubjai az egész várost behálózzák, szinte alig tudunk valamit.


- Mióta létezik a szövetség?
- Tizennyolc éve, 1989-ben alakultunk. Hosszú éveken át Radnai Sándorné volt az elnökünk, akkoriban elnökségi tagként vettem részt a munkában.
- Az interneten láttam, hogy a szövetség szinte valamennyi budapesti kerületben jelen van. Hány embert fog össze a szövetség?
- A szövetségnek 45 ezer regisztrált tagja van. Hozzá kell tennem, hogy folyamatosan gyarapodunk, mert öt évvel ezelõtt 45 klubbal vettem át a szövetség irányítását, ma pedig már közel hetven klubunk van szerte a városban. Alapvetõ feladatunk, hogy a közel 600 ezer fõvárosi nyugdíjas érdekeit képviseljük. Nagyon sokan vannak, akik nem tudnak elmenni klubokba, otthon vannak. Nem olyan régen jártak nálam a Budapesti Rendõrfõkapitányság képviselõi, akikkel megállapodást kötöttünk, hogyan tudjuk elérni azokat a nyugdíjasokat, akik több okból kifolyólag nem mozdulnak ki lakásaikból. A rendõrség képviselõi egy szórólapot hoztak bemutatásra, amelyet a nyugdíjasoknak szeretnének eljuttatni. Megbeszéltük, hogy a szóróanyagot klubhálózatunkon keresztül a mi nyugdíjasaink viszik el mindenhová, hiszen egy-egy adott helyen ismerik egymást az emberek.
- Mi alapvetõen a szövetség legfõbb célkitûzése?
- A legalapvetõbb cél természetesen a nyugdíjasok érdekvédelme, valamennyiüké. Azonban egy újfajta hozzáállás kezd kibontakozni nemzetközi szinten, ezt igyekszünk átvenni, tudniillik megpróbáljuk tagjainkat a lehetõ legintenzívebben bevonni a különféle feladatok megoldásába. Ezzel a módszerrel a nyugdíjasok nem otthon rágódnak saját gondjaikon, aminek ebben a korban gyors következménye lehet egy betegség. Igyekszünk mindenkinek olyan feladatokat találni, amelyet el tudnak végezni, és amely nem látszatfeladat, hanem valóban értékes, hasznos dolog. Mostanában erõteljesen ráálltunk erre a vonalra.
- Milyen szervezetekkel mûködnek együtt?
- Talán a legrégebbi együttmûködõ partnerünk a Magyar Vöröskereszt, de ahogyan korábban már említettem együttmûködési megállapodást írtunk alá a Budapesti Rendõrfõkapitánysággal, a Délután telefonos szolgálattal. A közelmúltban írtunk alá megállapodást a Fiumei úti Temetkezési Zrt-vel, természetesen nem ok nélkül, azért, hogy segíteni tudjunk a nyugdíjasok temetkezési nehézségei és a mostanában egyre gyakrabban elharapózó temetkezési átverések miatt. Ebben a megállapodásban a szövetség 100 rendkívül elhanyagolt múlt századi sír rendbetételét is vállalta. A sírokban történelmünk nagyjai, illetve a fõváros fejlesztéséért sokat tett személyiségek nyugszanak. Ezeknek a síroknak a folyamatos gondozása kapacitás hiánya miatt nehézséget okoz a temetkezési vállalatnak, ráadásul már nincsenek leszármazottak sem. Klubjaink nyugdíjasai tehát elõre megbeszélt beosztás alapján folyamatosan gondozzák ezeket.
- Mivel segítenek még a nyugdíjasoknak?
- Nagyon lényeges tevékenységünk a jogsegélyszolgálat, amelyet bárki ingyen igénybe vehet. Természetesen ezt a szolgáltatást is nyugdíjas jogászok látják el társadalmi munkában. A jogi vitákban újabb lehetõség a mediációs programunk, amelyet õsztõl indítunk el. A Fõvárosi Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõséggel is van együttmûködési megállapodásunk. Minden nyugdíjas klubunkban formanyomtatványok állnak rendelkezésre. Ha valahol a fogyasztóvédelmet érdeklõ hiányosságot tapasztalnak, például lejárt szavatosságú vagy vélhetõen átcímkézett áruval találkoznak, akkor kitöltik a formanyomtatványt, amelyre nevet nem kell írniuk. Egyik elnökségi tagunk összegyûjti a papírokat és eljuttatja a felügyelõséghez, akik, amennyiben szükségesnek tartják, ennek alapján vizsgálatot indítanak.
- Hogyan csapódnak le az egészségügyben tapasztalható gyors változások, mint például a vizitdíj, a magas gyógyszerköltségek, vagyis maga az egészségügyi reform?
- Ahogyan az egész ország, úgy a nyugdíjasok is meg vannak kavarodva. Annyira kialakulatlan a helyzet, hogy képtelenség tisztán látni és gondolkodni. Példaképpen említem, hogy az egyik elnökségi tagommal azonos kerületben vannak házi orvosaink, az enyém három hónapra elõre felírja a szükséges recepteket, míg a másik orvos csupán egy hónapra elõre hajlandó recepteket írni. Óhatatlanul felmerül az emberben, hogy vajon az utóbbi orvos több pénzt akar, vagy egyszerûen nem ismeri a vonatkozó rendeletet. A gyógyszertárakban sem jobb a helyzet, ott is akad bõven anomália. Azt tapasztaljuk, hogy a patikusok nem merik ajánlani azokat a gyógyszereket, amelyek más gyógyszereket válthatnak ki azért, mert olcsóbbak, vagy egyszerûen azért, mert az eredetileg felírt gyógyszer éppen nem kapható. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy a szemléletváltásra és a reformra égetõen szükség volt már. A változások szükségességét maga az Országos Idõsügyi Tanács is támogatta, hiszen tûrhetetlen volt, hogy a kínai piacokon több méter hosszan összetolt asztalokról árulták a gyógyszereket. Azt hiszem valóban nem volt szükség néhány kórházban annyi ágyra, mint korábban, a kérdés csupán az, hogy valóban jól mérték-e a fel a helyzetet, valóban jól terveztek-e. Ennek a kialakulásához, tisztázódásához is idõ kell. Kétségkívül nagyon sokan nehezen dolgozzák fel, hogy az egészségügyet muszáj volt megreformálni. Egy kicsivel több türelem szükséges és azt hiszem minden ki fog alakulni.
- Hány ember segíti a Nyubusz munkáját?
- A szövetséget egy elnök, három elnökhelyettes és hét elnökségi tag vezeti, természetesen valamennyien társadalmi munkában, vagyis tiszteletdíj nélkül dolgozunk. Van még két nyugdíjas, diplomás, nyelveket beszélõ titkárnõnk, õk kapnak némi pénzt. Szervezetünk tagja a brüsszeli AGE szervezetnek, tehát mi képviseljük Magyarországot, ezért volt szükség a nyelveket beszélõ kollégákra.
- Úgy tudom egy ideje már nem idegen a nyugdíjasoktól a számítógép sem.
- Valóban, számítógépes tanfolyamokat indítottunk, amelyre jelentõs számmal jelentkeztek tagjaink. A munkát persze némileg nehezíti, hogy sehonnét nem kapunk pénzt. Az egyetlen lehetõség a folyamatos pályázatírás, ennek persze az a hátránya, hogy sohasem kapjuk meg azt a pénzt, amire valóban szükség volna. Valamelyest azért kijövünk a rendelkezésre álló összegbõl, bár már elõfordult, hogy a saját nyugdíjas klubomtól kellett pénzt kölcsönkérnem, hogy áthidaljuk az egyik pályázati pénztõl a következõ megérkezéséig tartó nehezebb idõszakot. Keményen megdolgozunk azért, hogy fenntartsuk a szövetséget.
- Mi ma a legfontosabb dolog a nyugdíjasok számára, ami miatt legtöbbször csörög a telefon?
- Az egészségügyi reform minden mást háttérbe szorított. Az utóbbi idõben különösen a nyugdíjas házak kérdése került az érdeklõdés homlokterébe. Köztudott talán, hogy az Arany Alkony nyugdíjas háznál problémák voltak. Az otthonban lakók nem tudták, „elfelejtették” velük közölni, hogy az állam normatívával támogatja az otthonban élõket. Egészen mások azok a szociális jellegû idõsotthonok, amelyeket a fõváros tart fenn, mint azok a magasabb szintû otthonok, amelyeket különféle vállalkozások mûködtetnek. Nagyon sok telefont kaptunk azoktól, akik nyugdíjba menetel elõtt állnak, hiszen 2008-tól változik a nyugdíjtörvény. Az a tapasztalatom, hogy most, aki csak teheti, igyekszik nyugdíjba menni.
Bóka László

A stroke a rettegett ellenség

A stroke, az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb betegsége. A hirtelen bekövetkezõ agyérkatasztrófa a legtöbb esetben, ha nem okoz végzetes tragédiát is megteszi a magáét. A betegek többsége utókezelésre, gondozásra szorul. E betegek támogatására és érdekvédelmére a társadalom nem fordít elegendõ figyelmet, pedig az embernek alapvetõ joga, hogy életét a legvégsõ elérhetõ korig emberhez méltó életkörülmények közt élhesse meg. Vannak azonban, akik odafigyelnek egy segítségért nyúló kéz láttán és megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy beteg embertársuk szorultságán enyhítsenek. Az egészségügyi reform bevezetése nem minden esetben hozott szerencsés megoldást, azt még alaposan felül kell vizsgálni, hogy az életünkért, a legdrágább kincsünkért mennyire felelõsek a törvényhozók Dr. Rajnay Vilmosné a Stroke Liga elnök asszonya beszélgetõpartnerünk:
- Az egészségügyi reform a Stroke betegek szempontjait mennyire sérti/ illetve kedvez?
- A kérdés ebben a pillanatban megválaszolhatatlan. Az elmúlt évtizedben országszerte létrejöttek a stroke központok, amelyek egyre jobb eredményt értek el a betegség gyógyításában, ha a beteg idõben került a megfelelõ intézménybe. Az utóbbi években már abban is javult a helyzet, hogy a beteg jó helyre került. A kórházak átszervezése, funkcióváltás, ágyszám csökkentés ezt a rendszert felborította. Pontos információnk arról nincs, hogy a kiemelt kórházak mindegyike képes-e a stroke betegek magas szintû ellátására, vagy a területi kórházak közül kapott-e valamelyik ilyen feladatot. A hírek szerint az átalakítás, illetve az új struktúra kialakítása még nem fejezõdött be, korrekció várható. A régi struktúra már nem érvényes, az újról pedig nem tudjuk, hogy jól mûködik-e. Gyûjtjük az információkat, a betegek hozzátartozóinak tapasztalatait, hogy a hozzánk fordulókat tájékoztatni tudjuk.
- A rehabilitáció lehetõsége mennyire változott meg a rendeletek hatására?
- Általában is, de a stroke betegek esetében különösen rossz volt a rehabilitáció lehetõsége. Kevés helyen, rövid ideig és nem is mindig betegség specifikus volt. A reform ígérete szerint a kórházak egy része rehabilitációs intézet lesz. Az a gondunk, hogy tudomásunk szerint a kórházak erre a feladatra nem mindenhol felkészültek, kevés a rehabilitációs orvos, szakszemélyzet. Jó lenne, ha tévednénk.
- A házi ápolás és a stroke?
- Az agyérkatasztrófán átesett betegek utógondozása az egyik legnagyobb probléma. A katasztrófát túlélt ember a legjobb esetben meggyógyul, ha idõben szakszerû kezelésben részesül és az agyi esemény ezzel a kezeléssel kivédhetõ, de az életben maradottak jelentõs része maradandó, vagy csak nagyon lassan, évek során javuló károsodást szenved: a beszédkészség elvesztése vagy korlátozódása, ill. bénultság. Ezeknek a betegeknek egy része hosszú ideig házi ápolásra szorul. A család sok esetben nem tudja megoldani ezt a helyzetet, különösen, ha a beteg mozgásképtelen. Itt van /lenne szerepe a házi betegápolás intézményének. Eddig rendelkeztünk az olyan szolgáltatók címjegyzékével, amelyeknek az OEP-pel szerzõdésük volt, és háziorvosi elrendelésre ápolást, adott esetben gyógytornát, logopédiai foglalkozást nyújtottak. Az átalakítás ezeket a kapcsolatokat is érintette. Jelenleg nincs hiteles információnk ilyen lehetõségekrõl. Az egészségügyi rendszer integráns részének kell lennie a házi ápolásnak, a stroke betegek esetében a házi gyógytorna és logopédiai foglalkozás lehetõségének az OEP által támogatott módon. Már csak a költségtakarékosság okán is.
- Az Önök egyesületének mi a feladata, célkitûzése? Illetve jelzik-e a problémákat a felettes szerveknek?
- A 90-es évek elején elindult Nemzeti Stroke Programhoz kapcsolódva 1993 - ban alakult meg az egyesületünk, amely azt a célt tûzte maga elé, hogy felvilágosító munkával, a társadalom figyelmének felkeltésével segíti a betegség megelõzését, támogatja a betegségen átesettek rehabilitációját, érdekvédelmi tevékenységet folytat. A prevenció támogatására felvilágosító célú kiadványainkat széles körben terjesztjük. Önkénteseink az anyagokat gyógyszertárakban, rendelõkben, kórházakban és egyéb közforgalmú helyeken szerte az országban terjesztik. Tevékenységünk nyomán nagyon sokan ismerkedtek meg a stroke veszélyével, a megelõzés fontosságával. Az egyesület fontos célja, hogy a tragédia megtörténte után a beteg, a család ne maradjon magára, életminõségük ne essen zuhanásszerûen. Az 1%-os felajánlásokból korlátozottan támogatni tudjuk a szociálisan is rászorulók rehabilitációját, sajnos anyagi lehetõségeink igen korlátozottak. Sok beteget látunk el szakszerû gyógytorna és logopédiai anyagokkal. A beteg emberek társadalomba való visszavezetésére klubot mûködtetünk.
Egyesület vagyunk, így felettes szervünk nincs. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy akár szervezeti, akár egészségügyi kérdésekben véleményt nyilvánítunk-e, akkor a válaszom: igen. A Liga résztvevõje azoknak a szakmai programoknak, amelyek a stroke megelõzésére, a jobb gyógyítás érdekében szervezõdtek. Természetesen ebben mellékszereplõk vagyunk, de kihasználva a nyilvánosság fórumait fontos, hogy civil szervezõdés is megjelenik. Egyesületünk együttmûködõ partner a 2006 tavaszán létrejött Szív- és Érrendszeri Betegségek Megelõzésének és Gyógyításának Nemzeti Programjának. Rossz lenne, ha e nagyon fontos és szakmailag kidolgozott program az egészségügyi reform forgatagában csorbát szenvedne. Részt vettünk azokon a fórumokon, amelyek a reform elõkészületeként az úgynevezett Zöld könyv vitájára szervezõdtek. Egyetértve a rehabilitációs lehetõségek fejlesztésével, aggodalmunkat fejeztük ki a meglévõ stroke központok sorsát illetõen. Határozottan elleneztük a vizit díj (akkor még ágydíjról szó se volt) bevezetését, értelmetlen tehernek, - a rendszer egésze és a reform célja szempontjából feleslegesnek -, a lényeges kérdéseket elfedõ lépésnek tartva. Még a kórházi struktúra átalakítása elõtt levelet írtunk a Miniszter úrnak, amelyben tiltakoztunk az olyan átalakítás ellen, amely a stroke betegek gyógyulásának esélyeit ronthatja. Felhívtuk a figyelmet a rehabilitáció egy sajátságos problémájára. Jelenleg a rehabilitációs osztályokon a beteget naponta látogató és a gondozásban, foglalkozásban résztvevõ családtagok nagyban hozzájárulnak a beteg állapotának javulásához. Abban az esetben, ha a rehabilitációs osztályok a beteg lakóhelyétõl távol esnek, - ez különösen a vidéki, a városoktól messze élõkre igaz -, akkor a családnak ez a kiegészítõ segítése elmarad. Az új rehabilitációs osztályok kialakításakor biztosítani kell azt az elhelyezési és szakápolási komfortot, hogy pótolhassa a családi besegítés hiányát. A reform kifutása számunkra még nem átlátható, jelen pillanatban nem tudunk és nem is akarunk véleményt mondani, hogy az átalakítás hogyan érinti a stroke betegek ellátási problémáját. Vannak pozitív és negatív információink.
- Mibõl tartja fenn magát az egyesület, mi a vélemény az elérhetõ forrásokról, mennyire realizálható az, hogy fennmaradjanak az ilyen egyesületek és szervezetek, hogy a betegek érdekeit képviseljék? -
- Az egyesület mûködését elsõsorban a forráshiány gátolja. Az alapításkor 2000 forinttal nyitottuk meg a bankszámlát. Tagdíjból és magánszemélyek adományából befolyt õsszeg kevés ahhoz, hogy a szervezet mûködni tudjon. A telefon, a postaköltség, a honlap fenntartása, az internet szolgáltatás stb. jelentõs összeget emészt fel. Ezeket pedig mûködtetni kell, ha teljesíteni akarjuk céljainkat. Az szja 1%-a képezi azt az alapot, amely a programok megvalósítására fordítható: felvilágosító, prevenciós munkára és korlátozott számban a rászoruló betegek rehabilitációjának támogatására. Ennek az õsszegnek nagysága esetleges. Arra nincs pénze az egyesületnek, hogy százezrekért, vagy még többért heteken keresztül hirdessen a tv-ben, rádióban, az újsághirdetések pedig nem elég hatékonyak, de ezek is drágák. Személyesen és levélben csak korlátozott kör érhetõ el. Keresnek meg bennünket különbözõ cégek a reklámkampány ügyében, de csak a néhány százezer forintos kiadás volt biztos, a bevétel bizonytalan.
A további lehetõség a pályázat. Az elmúlt években többször pályáztunk gazdasági társaságoknál, amelyek pályázatokat hirdettek meg, de csak dicséretet kaptunk pályázati anyagunk színvonalára, de pénzt nem állt módjukban adni. Az NCA-nál mûködési támogatás pályázható. Általában a megpályázott összeg 50-60%-át kaptuk meg. Ez az összeg is sokat segít, az elõbb említettek fenntartása biztosítható belõle, de több nem. Ez a mûködési pályázat sajátságos csapdahelyzetet is teremt. Azok a szervezetek, mint mi is, amelyek minden munkát önkéntesekkel, térítésmentesen végeznek, irodát nem bérelnek, hanem szívességi használatban mûködtetnek, nincsenek fizetett alkalmazottaik, ezért viszonylag alacsony a mûködési költségük, rosszul járnak, mert a támogatást az elõzõ év mûködési ráfordításainak arányában lehet kérni. Így továbblépni, a mûködést bõvíteni ebbõl a támogatásból nem lehet. Az igazán civil módra mûködõ szervezetek hátrányban vannak a bérelt vagy önálló ingatlannal rendelkezõ, fizetett alkalmazottakat foglalkoztató alapítványokkal és egyesületekkel szemben. Arról már ne is beszéljünk, hogy a pályázati bürokratizmus milyen terhet jelent. Az NCA, illetve a megbízásából eljáró szervezet nem tesz különbséget az önkéntesekkel és a fizetett alkalmazottakkal dolgozó szervezetek között a bürokratikus elõírások tekintetében. Másik dolog, hogy az NCA mûködése számunkra nem átlátható. Nem tudható, hogy az annyi miért annyi, amikor félév múlva újabb mûködési pályázatot írnak ki. Nem találkoztunk olyan fórummal vagy közleménnyel, amelyben az NCA konkrétan és részletesen beszámolt volna a mûködésérõl, ha van ilyen, akkor gondoljuk, csak korlátozottan hozzáférhetõ.
- Jövõbeli tervek?
- Folytatni akarjuk az eddigi tevékenységünket, természetesen bõvíteni is, hogy minél többen legyenek tudatában a megelõzés fontosságának és fenntartani a rehabilitáció otthoni segítését. Mivel az eddigi adatbázisunk elvesztette érvényességét, létre akarjuk hozni azt az újat, amely a stroke betegek gyógyításával, rehabilitációjával foglalkozó kórházakat, szûrõvizsgálati lehetõségeket és az egyéb egészségügyi szolgáltatókat tartalmazza. Sajnálatos, hogy ebben a szinte naponta változó intézkedésekben majdnem reménytelennek látszik.
mas

ÖNGÓL::::

Az i betû rémuralma

Sokáig hiszi az ember, egyébként persze botorul, hogy a mûvészet távol áll a politikától, hogy a mûvészet valamiféle szent, tiszta dolog, melynek oltárára a mindennapok szennyhullámai nem csapnak fel. Megjegyzem, természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindentõl és mindenkitõl elvágva egy aranyfénnyel világító elefántcsonttoronyban kell gubbasztani, távol a világ zajától. Azért van az ablak, hogy az ember kinézzen rajta és hallja, mert muszáj hallania, mi történik alant. Látom, hát persze, hogy látom, mi történik, hiszen sokat könyökölök kifelé az ablakból és nem hiszek a szememnek.
Történt ugyanis, hogy néhány vidéki színházban a végéhez közeledik az igazgatói kinevezések mandátuma. A néhányból az egyik párt agytrösztje a fejébe vette, hogy hû mamelukjainak szerzi meg ezen színházak vezetõ pozícióit. Másképpen ugyanis nem, mint elõre kifundált alapos tervkészítéssel magyarázható, hogy hirtelen több színház direktori székeiért is heves politikai lökdösõdés indult az egyik oldalról. Többnyire mindenkibe úgy kötnek bele, ahogyan éppen tudnak. A dolog természetesen átlátszó és mesterkélt, ráadásul egyszerre több városban is hasonló forgatókönyv szerint zajlanak a hatalom átvételi kísérletek, de hát istenem, nem lehet minden tökéletes. Pontosítok, az eltelt hónapok alatt egy helyen már célba értek a politikai ámokfutók.
Lehet, hogy nincs elég eszem annak megértéséhez, hirtelen miért lett ennyire fontos a Színház, de valóban nem értem. Csak ülök és szomorúan csóválom a fejemet. Nem jól van ez így. Nem az volna a legfontosabb, hogy a színház jó legyen, hogy értéket közvetítsen, hogy egyáltalán nézõje legyen ezekben a szûk esztendõkben? Márpedig ezek bizonyosan politikamentes célkitûzések. Afféle „alantas” szakmai célok. Megy, az adok, kapok, a színházak pedig szépen lassan elszegényednek. Anyagilag és morálisan egyaránt. A színpad már nem a színházban van, hanem valahol egészen másutt és a fellépõk sem hivatásosok, hanem amatõr csepûrágók, ráadásul a hangosabbik fajtából, rettentõ önbizalommal.
Míg valaki eddig eljut az olvasásban lefogadom, már azon jár az agya, jelen sorok írója vajon melyik oldalon vitézkedik. Manapság csak így bírunk már gondolkodni, az elsõ kérdés ma így hangzik tehát: és te hol állsz, mily zászló alatt? Mintha nem volna elég problémánk e nélkül is. Szörnyû, de újra kísért az I betû, s amíg meg nem szabadulunk tõle, nem reménykedhetünk békességben. Igen, I betût írtam. Tetszenek emlékezni? Az ember tragédiája, hetedik szín, Konstantinápoly. A negyedik polgár azt kérdezi Ádámtól: Mondd, mit hiszesz, a Homousiont, Vagy Homoiusiont? No, itt az a bizonyos I betû, amely emberek sorsát dönti el. Vajon mikor jutunk el végre oda, hogy nem kell feltétlenül egyet gondolnunk a világ járásáról, de ettõl még nem kell azonmód felkoncolunk egymást. Bármerre nézek, csak megoldandó feladatokat látok mindenütt, ámbátor tény, hogy egy adott feladat megoldásához többféle út vezethet. Ma a feladatmegoldók egymással szemben állnak, mint egy rossz makaróni-westernben. Némán és ellenségesen. Életre-halálra. Pedig, visszatérve a színházakhoz, csak kétféle színház létezik jó és rossz. Akárhonnét is nézzük. S nincsenek egyedül igaz megoldások sem. Magam is elhagytam valahol a bölcsek kövét.
Milyen jól jönne most például egy remekbeszabott skandináv sétatéri megoldás. Nem ismerik? Ha ott északon felépítenek egy parkot nem jelölik ki azonnal merre vezessenek a sétáló utak és ösvények, hagyják, hogy az emberek maguk tapossák ki az utakat, s amikor a földön már markánsan látszik, merre is szeretnek menni az emberek, jön a díszburkoló és kikövezi a kitaposott földutakat.
Talán alapítani kellene egy Magyar Pragmatista Pártot, amelynek csupán az volna fontos, ami az adott ügyben fontos. Jelen esetben például az, hogy ki volna szakmailag a legalkalmasabb egy-egy város színházának vezetésére, kinek a kezében látszik legbiztonságosabbnak a nemes hagyományok folytatása. Mert mindig van egy tiszta válasz is. Nem ilyen vagy amolyan, hanem a Dolog maga. És mindaz, ami a dologért fontos. A Dologért magáért. Mert minden dolog mögött mi vagyunk, mi Emberek.
Szomorú vagyok, hogy ma egyre inkább igaznak, sõt pontosnak tûnnek José Ortega Y Gasset a húszas évek végén írt mondatai:
„Az értelmiségi igyekszik egy kicsit – gyakran hiába – tisztázni a dolgokat, a politikus épp ellenkezõleg, többnyire még jobban összezavarja õket. A baloldaliság, akárcsak a jobboldaliság csupán az emberi ostobaság végtelen formáinak egyike, amit mindenki szabadon választ magának: mindkettõ tulajdonképpen az erkölcsi szélütés egy-egy formája.” (José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása)
Próbáljuk hát újra a Dolgot figyelni. Csupán önmagáért. Ebben lehetünk, vagy inkább lehetnénk nagyon Civilek.
Bóka László

Kinek van igaza?

Lassan egy év is eltelt, amióta a magyar verésektõl zengett a hazai és a szlovák sajtó, s újra felkapott hír lett!. Egy nyitrai lányról, Malina Hedvig kálváriájáról szóltak a híradások. Hiszen nem volt elég, hogy ezt a lányt két férfi alaposan helybenhagyta, megverte, blúzára magyarellenes szöveget írva, a szlovák rendõrség nem tett semmit az ügy felgöngyölítése érdekében. Sõt, éppen az ellenkezõje történt, a lányt hamis vallomás és eskütétel miatt vád alá helyezték. Ha a bíróságon bebizonyosodik, hogy hazudott, öt évre bebörtönözhették volna.
Az Új Szó, pozsonyi magyar napilap, nem is olyan régen számolt be arról, hogy a vádemelést megtámadta a lány ügyvédje, Roman Kvasnica. A vádemelésrõl a sajtó hamarabb tudott, mint Malina, - állt az újságban. A vádemelési javaslatot ugyanis a lány ügyvédje három nappal az után kapta meg, hogy a nyilvánosságot már tájékoztatták az ügy újabb fejleményeirõl. A lap hasábjain azt is olvashatták, hogy a Malina elleni támadást megtervezték. A verés célja, pedig a nemzetiségek közötti vita és feszültség szítása volt. Mint ismeretes, Malina Hedviget 2006 augusztusában két skin-headnek látszó fiatal férfi támadta meg, amikor vizsgára igyekezett a Nyitrán az egyetemre. A lány szerint azért támadták meg, mert a telefonján magyarul beszélt. A feljelentés után a szlovák rendõrség bejelentette, hogy nem történt bûncselekmény, a lány az egész történetet csak kitalálta.
Nem sokkal késõbb a Zunál címû szlovák hetilap arról értesítette olvasóit, hogy két újabb tanú bukkant fel Malina Hedvig ügyében. Ez a két tanú pedig a szlovák rendõrség állítását igazolta, miszerint a lány hazudott. Errõl a két titokzatos tanúról, azonban nem lehet tudni semmit, hiszen az illetékes Nyitrai Kerületi Ügyészség szóvivõje Jaroslav Maèek, az ügy kényességére hivatkozva sem a tanúkról, sem a bizonyítékokról nem adott tájékoztatást. Mivel a rendõrség elõször sértettként hallgatta ki a lányt, hamarosan sor került a vádlottként való kihallgatására is. Változást az ügyben a lap szerint az hozhat, ha a magyar diáklányt pszichológiai vizsgálatnak vetik alá. A szóvivõ szerint azonban ezt a nyomozók nem kérték.
Malina mellett szólt a Tý¾deò címû szlovák hetilap összeállítása. A lap szerint ugyanis a lány nem hazudott, valóban megtámadták. A lányt kilenc diáktársa látta, amikor a szlovák rendõrség szerint állítólagos támadás után betámolygott az egyetemre, hogy akárcsak társai, vizsgázzon. Szoknyája, blúza szakadt, véres és sáros volt, arcán és testén vérzõ és hámsérülések voltak. A lány sokkos állapotban volt, reszketett, remegett. Az Új Szó szlovákiai magyar lap szerint kilenc olyan szemtanú volt, akik igazolhatják a diáklány ártatlanságát. Az újságnak hármuk névtelenül nyilatkozott. Egyikük szerint, akik látták Malinát, hisznek neki és értetlenül állnak szlovákiai rendõrség vádjai elõtt. Õk kilencen, ha nem hinnének társuknak, akkor a saját ítélõképességükben kellene kételkedniük. Sajnos azonban közös erõvel sem tudnak meggyõzni egy országot az igazukról. A magyar diáklány kálváriája õket is ráébresztette a passzivitásra és azóta félnek. Elsõsorban nem a támadásoktól, hanem attól, hogy ha megtörténik a baj, nem lesz kihez fordulniuk – olvasható az Új Szó hasábjain. A lapban azt is elmondták a szemtanúk, hogyan hallgatták ki õket a rendõrök. Arra egyikük sem emlékszik, hogy hangfelvétel készült volna a kihallgatásukról. Emellett egyikük esetében a rendõr egy törölközött tett a hátára és kérte, írja rá a tanú a nevét, majd szóvá tette, hogy miért nem érzett semmit. Megkérdezte, hogyan történhet az, hogy Hedvig nem fájlalta a hátát, miközben a betûket többször is áthúzták? A szemtanú - elmondása szerint - ekkor megkérdezte a rendõrt, hogy biztosak-e benne, hogy a lány hátán írtak és nem tépték le róla a blúzt, de a rendõr nem válaszolt. A diákok arról is beszámoltak, hogy csak februárban hívták be õket kihallgatásra, holott szeptemberben rendelték el a nyomozást. Többen panaszkodtak arra, hogy nem reagáltak semmire a rendõrök, hiába mondták, hogy a lány blúza és szoknyája sokkal mocskosabb volt annál, amit a belügyminiszter a televízióban felmutatott. A lap szerint a diákok több fórumon is próbálták meggyõzni környezetüket Malina sorsáról, tényleges megtámadásáról és az ártatlanságáról, de mindhiába. A lap szerint a magyarellenes mocskolódások ellen semmit sem tehetnek, mert kilencen nem tudnak egy országot meggyõzni. Egyikük úgy zárta gondolatait, hogy azt hitte, olyasmi, ami Malina Hedvig körül zajlik, csak a Szovjetunióban történt meg a koncepciós perek idején. De be kellett látni, hogy napjainkban és Szlovákiában is történhetnek visszás dolgok. Végül azt mondták, bíznak abban, hogy kiderül az igazság, de ebben az ügyben egy ember áll az egész államapparátussal szemben, teljesen védtelenül és kiszolgáltatottan. Hazai indulatokat is kiváltott a nyitrai lány esete: festékszóróval fújták le a szlovák nagykövetség kerítését Budapesten, a Stefánia úton, az épület elõtti járdára pedig azt írták: "Nem felejtünk". Ezt a cselekedetet a magyar kormány elítélte, míg a szlovák külügyminisztérium nem kommentálta az ügyet. Az ügy újabb fordulatot vett és bízunk az igazságszolgáltatásban, vagy inkább azt mondjuk, hogy az igazságban. Reméljük, most nem marad ki az említett szóból az „i”.

Kõszegi Krisztina